Normális hogy 20 éves lányként egyáltalán nem igénylem a szociális életet?
Idegesít a megfelelési kényszer, a sok mesterkélt emberi "kapcsolat", színjátszma. Meguntam. Nem bírom már idegekkel ezeket a játékokat. Mosolyogjunk egymás pofájába, majd mehet a kibeszélés. Nézzünk le minden elesettet, görcsös kényszer a megfelelésre, az egó elhatalmasodása, semmi, senki sem számít csak én. Nevessünk ki másokat, rúgjunk bele még egyet a gyengébbe, lenézés, ítélkezés, tömegviselkedés/gondolkodás, műmosoly, műboldogság. Nincs erőm elviselni ezt már.
Introvertált vagyok egyébként is, de már annyiszor csalódtam az emberi fajban, hogy csak egyedül érzem jól magam, mindenki csak leépít és leszívja az energiáimat. Menjek pszichológushoz?
Szerintem normális, ne menj pszichológushoz.
Max csináld úgy, hogy figyeld ki hogy ki a normális ember, és azzal beszélj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!