Szerintetek mit tegyek?

Egyetlen egy igaz barátnőm van, de sokan lenéznek emiatt, és ez nekem nagyon rosszul esik. Manapság mindenkinek legalább 5 barátja van és akinek nincs, azt lenézik. Sokat bántottak és piszkáltak az osztályomban is, mert túl félénk és ügyetlen voltam. Kedves vagyok az emberekkel, szeretek is olyan emberek között lenni, akik nem néznek le és kedvelnek. Szépnek tartanak az emberek, de emellett furának és butának is tartottak a legtöbben, akik nem ismertek, mert hát..elég ügyetlen vagyok, ha sok ember rám figyel, akkor annyira zavarban leszek hogy képes vagyok össze-vissza beszélni. Emiatt elég sokan bántottak, hogy alig merek megszólalni, és hogy milyen szánalmas vagyok, hogy nagyon kevés emberrel tudok csak beszélgetni.. Sosem tartottam magam semminek, mindig is önbizalomhiányos voltam. Ez talán a nevelésem miatt lett így. Mindig rossz tanuló is voltam. A fiú, akivel együtt voltam, hónapokig csak szórakozott velem, hazudott és kihasznált. A szemembe mondta, hogy semmit sem érek és hogy egy antiszociális kis senki vagyok. Nagyon összetört. Elkezdtem lógni az iskolából a szorongásom miatt, mert egyszerűen nem bírtam elviselni a sok bántást. Az élethez sem volt kedvem.. A sok hiányzás miatt majdnem ki is rúgtak. Át kellett mennem esti tagozatra, ez volt az egyetlen lehetőségem annyi igazolatlan hiányzás mellett, vagy pedig abbahagyhattam a sulit.. Azt nyilván nem akartam, mert én igen is akarok lenni valaki. Ezen az esti tagozaton jól érzem magam, kedvesebbek velem az emberek, ezért most enyhült a szociális fóbiám, de az önbizalmam még mindig a béka segge alatt van.. Még mindig sokszor érzem, hogy nincs kedvem élni és hogy semmit nem érek. Senki nem mondta volna meg rólam, akinek elmondtam, hogy ilyen problémákkal küszködök, mert én egy mosolygós, kedves lány vagyok mindenkivel, és nem hitték volna, hogy ekkora a baj.. Pszichológushoz is járok, próbálok minél többet azokkal az emberekkel lenni, akikkel jól érzem magam, olyankor jobban érzem magam, de amint egyedül leszek (sajnos szinte mindig egyedül vagyok, keveset tudok másokkal lenni) megint depresszióba esek. Annyira hiányozik, hogy legyenek a barátaim, (azzal az egy barátnőmmel is ritkán találkozunk), hiányzik, hogy legyen mellettem egy olyan fiú, aki szeret és megbecsül. Hiányzik egy nappalis osztály, hogy a saját korosztályommal legyek.. Így annyi mindenről lemaradok, amit úgy vártam. Pl az osztálykirándulásokról, a szalagtűzőről, a bankettről, a ballagásról.. Ezeket én mindig annyira vártam... :(

Szeretnék én is egy boldog, normális lány lenni, aki szeret az osztályában lenni, és akit szeretnek és elfogadnak az emberek. Épp ezért arra gondoltam, hogy jövőre, a végzős évemet újra nappalin kezdeném, egy új suliban. Jó lenne abból a szempontból, hogy kevesebbet érezném magam magányosnak, ha a hétköznapjaimat a suliban tölteném, és többet lennék közösségben. Csak félek, hogy megint nagyon félénk lennék, nem mernék nyitni sok ember felé, és hogy megint ugyanaz lesz a vége, hogy bántanak és utálnak majd a többiek.

Sosem mertem önmagam lenni, mindig utáltam a figyelem középpontjában lenni. Pedig nagyon is szeretek emberekkel lenni, szeretek viccelődni és jókat beszélgetni, de sajnos nem sok ember előtt tudok megnyílni, a legtöbb embert többre tartom magamnál, és ezért úgy érzem, hogy úgysem szeretnének engem, ezért nem merek nyitni szinte senki felé. Kevesen ismernek csak meg igazán.

A kérdés: Ti mit tennétek a helyemben? Én szeretnék is vissza menni nappali tagozatra, meg nem is.. Mert félek. Ti visszamennétek? Mert hát az estisek között jól megvagyok, beilleszkedtem, itt biztos nem fognak bántani. De ha visszamegyek nappalira, akkor ott nem garantált, hogy befogadnak és hogy jól fogom érezni magam... Úgyhogy nem tudom mi legyen. Elegem van, hogy a legtöbb ember lenéz azért, mert félénk vagyok és elkönyvelnek antiszociális, "ciki" embernek. De én nem ilyen akarok lenni, elegem van, hogy ezt gondolják rólam az emberek.. Szeretnék önmagam lenni, és megmutatni mindenkinek a valódi énem, és hogy az exem is lássa, hogy mennyire tévedett velem kapcsolatban. Csak egyszerűen nem tudom hogy merjek önmagam lenni, hogyan változtassak azon, hogy ne legyek ennyire csendes. Már próbáltam ez ellen tenni, sok eredményt nem értem el. :(

Mit kéne tennem?