Miért kezdett el bosszantani ha dícsérnek? Miért érzem megalázónak?

Ne gondold megalázónak, valószínű még nem értél el egy bizonyos érettséget, és sokkal többre tartod magad, mint ami vagy.

Engem sosem dicsértek, inkább leszóltak, na hidd el, az sokkal rosszabb.

Szerintem úgy érti az első (nem én vagyok) hogy többnek gondolod magad mint aki éppen dicsér.

(És ez sok esetben igaz is lehet, már persze az aktuális adott témában.)

Akkor lehet hogy az van hogy még ha tiszteled és nagyra is tartod a fazont akkor is úgy vagy vele hogy te se vagy "hülyébb" nála és előbb utóbb el fogod érni az ő tudás szintjét.

Most meg még amíg fejlődsz ne dicsérgessen senki mert te többre vagy képes a jelenlegi állapotodnál.

Aki dícsér az mindig fölötted áll. A dícséret egyrészt kicsit mindig lekezelő. Az érződik belőle, hogy én megtehetem, megengedhetem magamnak, hogy megdícsérjelek, mert én vagyok az ügyesebb, az okosabb, aki még téged is meg tud ítélni. Márpedig, ha meg tudlak ítélni akkor fölötted vagyok. Nagyon ritka, igazi kitörő örömön kívül (pl. jajjdejó hogy ezt kaptam Tőled pont erre vágytam) egy kissé anyáskodó, főnökösködő dolog.

Ez kicsit sarkos, de így van. Ráadásul a dícséret egy kicsit mindig azt is jelenti, hogy nincs minden rendben. Aki mindig mindennel rendben van azt nem kell dícsérni. Vagyis a legnagyobb "dícséret" a hallgatás.

Van aki tudatosan használja épp arra, hogy éreztesse a fölényét. Ha még kioktató hangsúly is van hozzá akkor meg tényleg gáz, ha megdícsérnek és nem is csoda, ha idegesít. Ilyenkor mindig dícsérd meg Te is az illetőt. Ruhát, sminket, bármit. Ha tudatosan választja ezt az alárendelő formát akkor el fogja hagyni. Ha nem tudatos nála akkor ezzel nem sokat érsz nála.