Depressziós vagyok, nincs értelme annak hogy élek. Mit tegyek?

Utolsó válaszolónak üzenném, hogy az emberek felének reggelente nincs kedve felkelni az ágyból...

21: Kákán a csomót is, igaz?

Én ugyanebben a helyzetben vagyok, több mint 2 hónapot feküdtem a pszichiátrián, mivel suicid hajlamos is vagyok, tömtek antidepresszánsokkal, nyugtatókkal, szorongásoldókkal.. minden nap altattak, ha előjött az öngyilkos hajlamom akkor megint napokra agyonraaltatóztak és injekcióztak... borzasztó volt és semmit sem segítettek vele... ugyanolyan depis vagyok, alig akartak hazaengedni, 2szer elmeszakértő meg jogi képviselő jött hogy felűlbírálják az orovsaim döntését (amúgy 2 hónap alatt 4 különbőző kezelőorvost kaptam és egyik sem tudott rajtam segíteni, úgy mentem haza h a fődoki azt mondta reálisan negatívan látom a világot és ezen nem tudnak segíteni). Már csak annyi célom van hogy legálissá tegyem az aktív eutanáziát Magyarországon is, hogy kortól és nemtől, valamint eü. állapotól függetlenül mindenki kérhesse a halálos injekciót. Semmi értelme annak hogy tovább szenvedjünk... és a tudomány majd minket igazol.. egy nyomorult világra születtünk, egy fájdalomreceptorokkal teli fizikai testbe... ugyan minek kellene örülni? a vízkőlerakódásnak? a fejfájásnak? a torokgyulladásnak? a ráncoknak? semmi értelme, a drogok sem jók.. az alkohol sem sokat segít, az antidepresszánsoknak meg brutális mellékhatásai, majd mikor elhagyja az ember utóhatásai vannak... senkinek nem kívánom. Embereket szeretnék akik hasonlóan vélekednek és hajlandóak lennének összefogni velem egy aktív eutanázia programhoz. (Physician assisted suicide)