Depressziós vagyok, nincs értelme annak hogy élek. Mit tegyek?

Haha, mondtam én hogy nem ismerkedik senkivel...

Én lassan azért leszek depis, mert senki sem hajlandó megismerni.Neked meg amikor itt egy lehetőség, akkor visszautasítod.

Nem értem miért olyan nehéz beszélgetni emberekkel. Ha nem tetszik akkor leszarod. Jöhet más. Mi ebben olyan nagyon nehéz?

Én így sem találok senkit, hogy folyamatosan ismerkedek. A te eseted már reménytelen.

Olyan mintha valaki azon siránkozna, hogy ő sosem fog jól zongorázni, de valójában nem is akar, mivel még életében nem látott zongorát. Meg sem próbálja megtanulni.

Te ugyanígy esélyt sem adsz magadnak semmire, aztán hisztizel, közben tolod el magadtól a lehetőségeket.

Szerintem az az igazán erős ember, aki próbálkozik. Nem szabad feladni, bármi legyen is az. Ha egyszer nem hallgatnak meg, lehet hogy következőnek sem fognak, de meg kell próbálni. Lehet, hogy harmadjára már rád is néznek, aztán még válaszolnak is... PRÓBÁLKOZZ!!

Gondolom neked is az fáj a legjobban, hogy nem volt szerelmed, pedig szerintem a család és a normális barátok a legelsők. Egyébként, nem olyan nehéz ismerkedni emberekkel... Mondjuk eljársz a templomba, vagy mit tudom én hova, bocs hogy nem valami jó példát mondtam, hisz oda nagyon sok idős jár, nem hiszem hogy egy néni társaságát keresnéd...

Sajnálom, hogy ezt mondom, de tányleg nincs értelme az életnek, ráadásul ha egy ilyen "depressziós" lány vagy, és szürkén látod a világot (megölni magad nem akaraod? Vicc volt)... Ne ítélj elkérlek, de igazán az olyan okos embereknek van, akik vitték is valamire, Nobel-díjasok, és a többiek. De ettől függetlenül tudd, hogy irtózatosan sok ember életét befolyásoltad eddigi éledted során, bárkiét, ismétlem BÁRKIÉT. Van erről egy angol idézet, valami okos embertől, de most nem tudom neked ide bemásolni, de mindig jusson ez eszedbe. Egyetlen egy embert sem lehet kihagyni a történelemből, senkit, mert mindenki ér valamit. Akár ha még egy kicsit is, amiből nagy lesz, mert tudod, van hogy egy pillangó szárnycsapásából egy óriási hurrikán lesz a világ másik végén.

A szobásban ülni meg szeritnem egy nagyon jó dolog, nyugtató tud lenni. Ha van kedved akkor menj ki, sétálj, de semmi esetre se hanyagold el magadat,úgyértve táplálkozás terén, az nem visz semmire.

A kihasználás is egy olyan dolog, hogy ne másban keresd a hibát. Lehet, hogy te voltál túl naiv, nem szabad másra kenni semmit, mindig magadba kell nézni először. Lehet, hogy ő is hibás volt, vagy sok mindenki hibás körülötted, de legelőször te vagy az.

Nem hiszem hogy sokat segítettem, hisz elég nyersen, kegyetlenül meg tudom mondani a véleményem, de azért remélem nem estél jobban depresszióba.

De csak mondom. A depresszió néhány jele:

Öngyilkos gondolatok, fáradstág, folytonos szomorúság, demotiváltság, étvágy elvesztése, esetleg önbántalmazás, mád emberek iránti érdeklődés elvesztése, úgyhogy nem hiszem, hogy te az vagy. Egyszerűen csak fáj az élet :D

" itt nagyjából senki sem élte még át a valódi depressziót..."

Beleértve a kérdezőt, ugyebár. Nem véletlenül nem válaszol arra, hogy volt-e orvosnál, jár-e kezelésre, tesz-e bármit magáért. Ez nem egy klinikai beteg, csak egy hisztiző, éretlen kislányka, aki belesüppedt az önsajnálatba. Gondolom mennyire felháborodott a kérdés hallatán, hogy ha olyan durva üres az élete, akkor miért nem teszi magát hasznossá es segít másokon 😃 Jaj, azt ő nem, az munka, fáradtság, ő meg csak sajnálatot és babusgatást akart itt kicsikarni, nem pedig tanácsokat. Sajnálgasd akkor, attól biztosan jobban lesz.

19: Nyilván a sajnálgatástól sem lesz jobban. Viszont én konkrétan egy diagnosztizált depressziós beteg vagyok, több kezeléssel is próbálkoztam és tudom, hogy milyen az amikor kruvára motiválatlan az ember és még ahhoz sincs kedve, hogy felkeljen reggel az ágyból.

Segítség nélkül sokszor szinte lehetetlen kikászálódni a gödörből és az ilyen beszólások nem segítenek... hasonlóan a hülye hasonlatokhoz, amikor jönnek a dilettánsok (de sajnos sokszor még a szakemberek is) az éhező afrikaiakkal.