Magaddal kijönnél-e?

Nem hiszem, nem olyan jó, ha mindenről ugyanazt gondolnám/gondolnánk(?).

Viszont a kérdésed nagyon jó, nem sok ilyet találtam. :)

Az osztozkodással semmi baj nem lenne. A férj-feleség dolgot nem nézném, mert nincs kapcsolatom.

Ahogy írtam, azzal lenne gond, hogy mindenhez ugyanúgy állna hozzá a másik énem, mint én, ugyanazt gondolná és ugyanúgy gondolna mindent, és ez eleinte még tetszene is, de később ez már zavaró lenne.

Gondolj csak bele, nem véletlenül nincs két teljesen egyforma ember. Persze van, hogy rengeteg dologban egyet értesz valakivel, vagy befejezitek egymás mondatait, de mégis van, amiben különböztök.

/#1/

Hát ahogy magamat ismerem, mármint hogy otthon általában milyen vagyok (persze nem kell rosszra gondolni) lehet pár nap után már veszekednék a másik magammal.

Pl a ruhatáram. Szent és sérthetetlen. Bár a méretünk megegyezne, de akkoris. Illetve hogy a vita. Melyikünk lenne az igazi ÉN? Kinek lenne joga a ruhatáramhoz? Kié lenne a kocsim? Bemenne helyettem dolgozni?

Én, ha magamból indulok ki, tekintve hogy néha tudok nehéz eset lenni, belőlem egy elég lenne.

Én, aki meglehetősen egoista vagyok bizonyos tereken, ha lenne belőlem még egy, hűha :)

A mi házunkba egy szilikonmellű szőke bőven elég személyemben, nem kell még egy, pláne belőlem nem. :D

Meg ha mondjuk van egy totális hasonmásom, és minden ugyanaz, akkor a kérdés alapján feltételezhetem, hogy a másik én is önálló személyiséggel bír. Azaz eleve lennének különbségek, tekintve hogy mint fentebb írtam pl igényt tartana a ruhatáramra, a kocsimra, neadjisten a pasimra :x, de lehet dolgozni már nem menne helyettem. Csak egész nap az xbox előtt meresztené a seggét.

Én nem tudnék megmondom. És nem azért, mert én úgymond egy temperamentumosabb valaki vagyok, hanem azért, mert ha kettő lenne belőlem, ahogy magamat ismerem megindulna a harc, hogy kettőnk közül melyik legyen a No.1.

24/l