Akik szakmunkát csinálnak, hogy fogadják el a sorsukat?

Az a havi minimum 200e pedig semmi szinte az árakhoz képest.

Úgy fogadják el, hogy szembenéznek a ténnyel: ezt a csapást nem a sors mérte rájuk, ez nem egy autóbaleset, vagy gyógyíthatatlan betegség.. ezt maguknak intézték így, ráadásul lehet rajta változtatni, csak abba erőfeszítést kell fektetni.

Vannak akik szakmunkát is akartak csinálni és nem akartak diplomát. Azt csinálják amit szeretnek.

Papírgyártó , nyomdász , CNC-s , redőnyös , jó épületasztalos , sofőr több jogsival 3 kiló felett is kereshet kemény melóval .

Én legalja munkás vagyok, egy kocsmában takarítok fost és hányást a részegek után. Még a szakmunkánál is "alantasabb". Feljebb lépni nem tudok. Beszélek több idegen nyelvet, van egy nyelvszakos diplomám, és volt egy álmom, amit meg szerettem volna valósítani, pontosan tudtam, mivel szerettem volna foglalkozni. De itt ragadtam, és valószínűleg nincs is tovább innen. Más munkát találni nem tudok, mert 100%-ig rugalmasnak kell lennem a munkabeosztással, különben kirúgnak. Így nagyon nehéz állásinterjúra menni. Felmondani nem merek, sem pedig kirúgatni magam, mert nincs félretett pénzem, és nincs senki, aki eltartana, amíg más állást nem találok. Ennek ellenére nem mondanám, hogy elfogadtam a sorsomat, próbálkozom, hogy elszabaduljak innen, de már jó pár éve tart a helyzet, és ahogy öregszem, egyre kisebb esélyem lesz kitörni. Igazából az zavar a legjobban, hogy a legtöbb kollégám ugyanannyi fizetésért, mint én, feleannyit dolgozik. A bárosnak csak annyi a dolga, hogy áll a bárpult mögött és nézi a sörcsapokat, ha meg bejön egy vendég, kiszolgálja. Ezzel szemben nekem egész nap járkálnom kell, sepregetni, asztalokat takarítani, poharakat összeszedni, mosogatni, vécét pucolni, rendet rakni, sörösládákat cipelni. Mert én nem báros vagyok, csak egy kézilány. Ha minden csillog a tisztaságtól, és nincs semmi munka, amit el lehetne végezni, akkor is úgy kell tennem, mintha dolgoznék, általában olyankor a már amúgy is kristálytiszta poharakat fényesíttetik ki velem hatvanszor, miközben a többiek csak mobiloznak meg beszélgetnek. A másik meg, nekem egy 10-12 órás műszak alatt egy 30 perces szünet jár. Aki dohányzik, az ezen a 30 percen felül még 1-2 óránként kijárkálhat 5-10 perces cigiszüneteke is. Ha én ki merészelek menni munka közben 5-10 percre levegőzni, vagy csak leülök kicsit a raktárban, amikor épp nincs sok munka, akkor megkapom, hogy takarodjak vissza dolgozni, különben kirúgatnak, mert lopom a napot.

Kitartást előző! :(