Ti hogyan ítélnétek meg ezt a helyzetet? Tolószékes fazon, többi lent!
Tegnap kórházban voltam.
Egy mentális betegséggel,generalizált szorongással járok pszichoterápiára.
Elég álmos volta,előző nap nem aludtam valami sokat.
Megyek át egy nagy zebrán,ahol már vagy 20-30 ember állhatott,és oldalról ezt hallom "Elnézést!"
Nem igazán voltam benne biztos,hogy nekem szólt,először arra gondoltam,hogy biztos valami kéregető,vagy "mennyi az idő ember",teljesen máshol járt az eszem,és tovább mentem.
Aztán egy tolószékes fazon elkezd ordítani,hogy "milyen bunkó vagy!".Gondolom arra akart megkérni,hogy gurítsam át a zebrán.
Hirtelen azt sem értettem mi a helyzet,és már elöl álltam és tovább mentem.
Ahogy beértem a Sparba,az üvegen keresztül megnéztem,hogy valaki segített-e neki.Gyanítottam,mivel rengeteg ember volt ott,de valamiért pont engem szúrt ki.
Ahogy vásároltam percekig csak bolyongtam,elgondolkoztam a történteken.Egyszerre sajnáltam és dühös is voltam.
Rajta legalább látják az emberek,hogy bajban van,és segítenek neki.
Én viszont mentális gondokkal küzdök,kívülről mégis egészségesnek látszom.És egészségesként kezelnek.
Mégis ebben a történetben én voltam a "rossz",aki nem segített egy elesetten...
Eléggé felkavart ez a dolog...
válasza:
válasza:Nem kell ennyire a szívedre venni, az utcán én is totál off módban vagyok, sokszor még ismerősöket se veszek észre, max ha hangosan rám köszönnek. Nem mindenki jár nyitott szemmel és füllel, ugrásra készen.
Egyébként meg ne hidd azt, hogy az egyértelmű rászorulókon annyira sokan segítenek, esett már össze az utca végében bácsi úgy, hogy senki nem emelte fel, és nekem kellett odarohannom hozzá. A kéregetőket is mindenki elhajtja, pedig rajtuk is látszik, hogy segítségre szorulnak.
Igazából a kéregetőkkel sincs bajom.
A hajléktalanokkal sem,csak nem szeretek velük érintkezni.
Pl volt már,hogy akartam pénzt adni,de nem ment,mert nem akartam megfogni a kezét,oda pedig nem akartam hajítani a pénzt,mert az olyan megalázó.
Félek a fertőzésektől.
Nem is szívesen nyúlok mások holmijához szívesen.
Nekem is ez jutott eszembe,hogy nem kellett volna kiabálnia,hiszen volt ott még rajtam kívül nagyon sok ember,bárkit megkérhetett volna.
Annyira nem figyeltem,csak az rémlik,hogy már sokan álltak ott mire én odaértem,és azt furcsálltam utólag,hogy akkor miért nem kérte meg azt,aki már mellette állt fél perce,én csak hirtelen elmentem mellette,mozgásban voltam....
Annyira nem is figyeltem,nem is voltam biztos benne,hogy nekem szólt,csak sjetettem,mert elég sokan voltunk.
Hát igen,lehet neki is sok volt a feszkó és most öntötte ki,de az is lehet,hogy minden zebránál eljátssza ezt a műsort,nem tudom...
Mondjuk aki hosszú ideje tolószékes,az kétlem,hogy így fennakad az érdektelenségen.
Valahol úgy érzem én rosszabb helyzetben vagyok még mindig,mint ő.Neki legalább nem kell magyarázkodnia.
És az a dühítő,hogy azt hiszi,hogy arra a random emberre,akire rákiabál neki nincs baja,csak mert tud járni.
Egyébként nehezen beszélek elsőre idegenekkel,zavarban vagyok,ha a szemükbe kell nézni...de persze ő ezt nem tudhatta.
Mikor bementem vásárolni,azt vettem észre,hogy 10 perce csak körözök a sorok között,nem is figyelem merre megyek,ezen járt az eszem,ami történt.
Sajnos hajlamos vagyok magamra venni mások terhét is.
Elég magas a szociális érzékenységem,a helyzetemből adódóan.
Az én mentális betegségemet itthon még nem nagyon tudják kezelni,nem is nagyon ismerik.Ezt maga a pszichoterapeuta mondta nekem.
És akkor is pont tőle jöttem,és azon járt az eszem,hogy mihez fogok kezdeni,erre pont belebotlok egy ilyenbe....
Eléggé felkavart...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!