Ti 19 évesen milyen gondolkodásmódúak voltatok? Mennyire érdekelt titeket, hogy mi lesz veletek 10 múlva vagy hogy miből fogtok megélni?

19 vagyok,egy éve az érettségi előtt jött rám olyan szintű aggódás a jövő miatt,hogy kb azóta is minden nap csalódok ha nem éreztem magam elég hasznosnak.Persze nem ez az általános, a baj hogy én olyan dolgokhoz értek amite nincs igény így nehéz elképzelni a jövőt meg hogy miből éljek meg.Kevesebben vannak a környezetemben akik már leváltak a szüleikről inkább még gyerekek,elkéreckednek otthonról, nyávognak ha valamire szükségük van mama hotel ,anyagi támogatás.Nálam nem ez van ,gondolkodásmódban ezért nem tudok azonosulni másokkal.

Én baromira aggódtam, hogy mi lesz velem, mit fogok csinálni, miből fogok megélni vagy hogy meg fogok tudni-egyáltalán. De emellé baromi gyerekes és fekete-fehér gondolkodásom volt. A legelső durva szakításom és a munkábaállásom első éve volt az ami rengeteget változtatottan a gondolkodásmódomon. Most már kevesebbet aggódok. 25/N