Kedves Mindenki! Voltatok már olyan helyen (külföldön), ahol az emberek a mindennapjaikban sokkal kedvesebbek voltak, mint Magyarországon?

Ausztria! Idén kezdtem el az iskolát itt és nem tudok németül, csak egy picit, de ez lófog. Mégis az összes gyerek segít és barátságos, megértő, kiszótárazzák a szavakat nekem, ha nem értem, ha kell, akkor lerajzolják, kézzel, lábbal mutogatják és bíztatnak végig. A tanárok ugyan ilyenek, utcán leszólítanak, mondom, hogy bocsi, magyar vagyok, legyen szíves irodalmi németet használni és teljesen kedvesen azt mondja, hogy rendben, majd lassabban, artikulálva, szépen beszélve kérdezte meg, amit szeretett volna. Senki nem gúnyol, kötekszik, de az hagyjám, még csak ki sem közösítenek. Magyarországon mi lenne egy külföldi gyerekkel? Az elején még érdekes lenne egy hétig, aztán ki lenne közösítve, senki nem foglalkozna vele, utcán meg inkább otthagyják, ha mondja, hogy külföldi. Úgyhogy: Ausztria.

Félreértés ne essék, köcsögök itt is vannak, de nem az egész ország. :D

Szinte egesz Europat bejartam (nehany orszagot leszamitva), es legtobb helyen ezt tapasztaltam. De turistakent nyilvan mas, alapbol kedvesebben allnak az emberhez szvsz, egyedul Franciaorszagban voltak eleg bunkok velem, de amikor kezzel labbal borzaszto kamufranciaval (amikor csak par szot ismersz es rohejesen imitalod a kiejtest) kozelitettem meg oket angol helyett, akkor erdekes modon egybol kedvesebbek voltak, sot, angolul is valaszoltak :D

Irorszagban elek, imadom, foleg az emberek miatt. Ok akarmilyen sz-rban vannak, a mentalitasuk a 'lesz meg ez igy sem, addig is probaljuk magunk jol erezni akarmi tortenik', a masik pedig, hogy rettento segitokeszek, pozitivak, nem veszik tulzottan komolyan magukat, illetve nem igazan veszik magukra a dolgokat. De persze itt sem mindenkire jellemzo, lehet, hogy nekem volt szerencsem, de en szinte csak ilyenekbe botlottam az elmult evekben :) Persze nem tokeletes nep, peldaul rettento lustak, neha elkepesztoen, pedig en sem vagyok a szorgalom mintapeldaja, de hozzajuk kepest teljesen sztahanovistanak szamitok :D

Németország. Itt élek egy ideje, az utcán mindenki barátságos, ha véletlen összenézel valakivel, akkor rögtön rádmosolyog, ha bármi probléma van, azonnal segít valaki.

Ez azokra is érvényes, akiknek problémája van, esetleg nincs miböl megélnie,meghalt valakije - ez az udvariassághoz tartozik, a magánügyekkel idegeneket nem "szabad" terhelni. A szabad azért van idézöjelben, mert ez nem megtiltott dolog, hanem jólneveltég,éppen olya, minthogy nyilvánosan nem kezded el vakarni a fenekedet, nem nyulkálsz a szádba, stb.

Egy példa:

Anno láttam,egy parkolóban ahogy az egyik autós hátra fele tolat a másik állt ki a helyéről és össze koccantak.Kiszállt a kitolató személy és elkezdett ordibálni,de mint állat össze is veztek.( Magyarország Tesconál)

Majd velünk nem sokkal rá megtörtént,ugyan ez Németországban,de mindenki nyugodt volt,sőt megkérdezték,hogy kérünk- e inni,mert meleg van ,amíg kiér a rendőrség.( probáltak kommunikálni) nagyon rendesek voltak.

Ez a külömbség.

Én két helyen éltem eddig rövidebb ideig, amikről nem csak turista szemmel tudok mesélni. Svédországban és Törökországban. Két olyan mozzanat volt, ami egy életre belém ivódott. Svédországban alapból késett a repülőm. Fél 7-kor szálltunk le és a szálló recepcióján csak 7-ig voltak. Lóhalálában vágtattam, de esélytelen volt, hogy odaérjek. Ideges voltam, feszült és stresszes, még el is tévedtem. Felhívtam őket, hogy ne haragudjanak, de nem fogok odaérni és megértem, ha nem várnak meg, de mondják már meg mit tegyek. Számomra a döbbenet: Kedves, nyugodt, hallhatóan mosolygós hangnemben jött a válasz, hogy nincsen semmi probléma, természetesen megvárnak, sőt, ha elmondom merre vagyok, akkor megpróbálnak útbaigazítani, hátha könnyebben odatalálok. Én csak pislogtam nagyokat, hiszen azt vártam, hogy valaki a fülembe üvölt, hogy mit képzelek, neki csak 7-ig tartott a munkaideje, menjek aludni ahova akarok. :)

Törökországban szintén meglepő volt, hogy egy boltban nézelődés után elköszöntem és jöttem volna kifelé, ahol jött utánam az eladó és mosolyogva további szép napot kívánt és kellemes időtöltést Törökországban, reméli, hogy tetszeni fog nekem a környékük. Nem egy turistacélpont volt, és szintén meglepődtem, mivel ha Magyarországon egy boltban nem vásárolok hosszas nézelődés után, akkor az eladók szemmel képesek kést állítani a hátamba. :)

Svédországban az utcán többször rám mosolyogtak. Itt jön a magyar paranoia, hogy elkenődött a sminkem? Vagy lóg a sliccem? Aztán egy idős néni miután rám mosolygott, angolul elmondta, hogy nagyon különlegesnek, szépnek tartja az arcomat és látja, hogy nem ide valósi vagyok. Szóba elegyedtünk teljesen random. Amíg egy irányba buszoztunk meg is vitattuk, hogy náluk sokkal nyugodtabbnak tűnnek az emberek és saját belátása szerint is sokszor összemosolyognak vadidegenekkel.