Miért nem akartok gyereket?

Mert az csak az halivudi romantikus filmekben van, hogy a gyerek a szerelem záloga, anyuci csini marad, apuci még jobban szereti anyucit , mint előtte. Boldog, harmonikusak, egyenlő részben veszik ki a részüket, és Pistike gyönyörű, jó magaviseletu gyerek majd felnőtt lesz.

A valóság azonban az, hogy a gyerek után jön féltékenység, a megváltozott szexuális élet, egymás elhanyagolása, a nőtől való megundorodás. Anyucira van hagyva minden, apuci max hozza-viszi a gyereket, de ennyi.

Én nem akarok ebben részt venni. Nem akarom, hogy egy másik ember befurakodjon az életünkbe. Nem akarok egyedül maradni.

A másik, hogy nem vagyok gondoskodó típus. Egyszerűen csak a nyűgöt látnám egy önellátásra képtelen kis valamiben. Persze, gondoznam, mert a lelkiismeretem nem engedne mást, se csak muszájól, és utálnám az egészet.

A harmadik, hogy undorodom a terhessegtol, a szulestol, a szoptatástól. Nem bírnám elviselni, hogy egy másik ember van bennem, hogy táplálkozik belőlem. A szülés... Attól meg a víz is kiver.

Szóval ezek után aki nekem azt mondja, hogy majd ha a sajatomat fogom a kezembe, megváltozik a véleményem, azt fültövön pöckölöm.

Selejt a vérvonalunk, mindenki fiatalon rákban hal meg a családban...valszeg Énis 30-40 évesen fogok elpusztulni :D

Na meg rühellem is a gyerekeket.