Miért nem akartok gyereket?

mert én is gyerek vagyok

20/L

Mert akárhogy is igyekszem, nem bírom elviselni a sírásukat. Kiráz a hideg, ha meghallom, és ideges leszek. :D

Már évek óta eldöntöttem, hogy nem akarok soha gyereket. Amúgy sem szeretem őket valamiért.

21/L

Még én is kisgyerek voltam, amikor megszületett a két kishúgom 7 és 8 év különbséggel. Amint abba a korba értek, hogy idegen felügyelettel is ott lehetett hagyni őket ideig-óráig, onnantól kezdve kíméletlenül kihasználtak mint ingyen bébiszittert. Belémbeszélték, hogy ez a kötelességem - én pedig elhittem. Ha csak egy kis hibát vétettem a felügyeléskor, máris olyan hangon beszéltek velem, mintha minimum embert öltem volna. Egyszerre kellett helytállnom iskolában, bébiszitterkedésben és a háztartásban - mert hát ez a kötelességem. A legszebb kamaszéveimet cseszték el. Barátokkal barátnőkkel iskola után vagy hétvégén, szünetekben találkozni? Na, erről csak álmodozhattam, hisz nekem minden szabadidőmben a húgaim mellett kell lennem. Ez a kötelességem. Nem is testvérként tekintettem rájuk, hanem kvázi a nemkívánt pótgyerekeim voltak.

Regényeket írhatnék még, hogy milyen is volt. Nekem már gyerekként kijutott és hamar elegem lett a gyerekekkel járó összes nyűgből. 29 leszek, és még most is írtózom a gyerekvállalás gondolatától is. Tőlem aztán nemhogy unokát nem kapnak, de híremet se fogják hallani, ugyanúgy, ahogy az elmúlt 4 évben se.

Most felnőtt fejjel élvezhetem végre a gyermektelen szabadságot, nincs az a pénz, amiért ezt feladnám!

Már gyerekként is egyedül szerettem lenni, ha pedig társaság, akkor inkább a felnőttek társasága érdekelt. Ma sincsen másképp. Nekem még társra sincs szükségem.

Szellemi értelemben van gyerekem. Minden, amit alkottam életemben.