Miért zavar az másokat ha nekem nincs, vagy nem olyan a munkám?

De nagyon értelek...

Aztán csodálkoznak, hogy az ember kerüli őket. Nekünk is (gangos ház) az összes öregasszony a függöny mögül lesi, ki, mikor, miért és azon sopánkodik, hogy merre.

Nem akarnak rosszat, csak nem értik meg, hogy ez ma már magánügy. Az ő idejükben az állam kijelölte a legközelebbi gyárat, munkaidőt, fizetést, meg úgy az életük összes mozdulatát. Az ő megítélésük szerint ezek a kérdések ugyanolyan ártalmatlanok, mintha azt kérdezné: esett-e az eső. Azt hiszik nincs benne semmi személyeskedés. Pedig nekünk ezek már rettentő kényes és kellemetlen kérdések. Egy olyan világban élünk, ahol lassan már a házastársak is szégyellik egymás előtt, hogy honnan, hogyan és mennyit sikerült - vagy nem sikerült - összeszedniük ebben a zavarosban, nem hogy a pletykafészek öregasszony ebben vájkáljon.

Aztán ha van munka, akkor ugye mikor fogsz mán házasodni, ha házasodsz, akkor mért nem jön már az a gyerek... De ahhoz aztán semmi érzékük, hogy az embernek tényleg mennyi megalázó baja van, csak beletenyerelni tudnak mindenbe, és az orrod alá dörgölni, hogy bezzeg ő már 14 évesen a vasgyárban... meg 16 évesen az anyakönyvvezetőnél...

Na az az ominózus öregasszony, akiről leginkább írok, a következőket műveli: Jövök haza reggel, belefutok, és elkezd kérdezgetni. Nem lopni voltam, meg nem is a bordélyházban, vagy akárkinél, és nem is tudom már hol. De az olyan dolog, amihez neki aztán semmi köze, pláne, ha még a drága jó édesanyámnak sem kötöm a dolgaimat az orrára. Kérdi: hol voltam? Hát csak itt valahol... Kérdi: merről jövök? Hát arról... És az messze van? Nem annyira... (De hogy még ennyiből sem érzi, hogy nem kívánom megbeszélni vele.) Folytatja: És ott mit csináltam? Volt egy kis dolgom. Ilyenkor? Csak most értem rá. És sikerült elintézni? Nagyjából. Dehát ilyenkor még minden zárva! De nem olyan dolgom volt. És akkor mért a villamos felől jössz, azt hittem a másik irányba jársz dolgozni, nem? ........

Hát eszméletlen! Én nem vagyok hazudós ember, de belevitt, és azóta kénytelen voltam megtanulni hazudni! Egyszerűen azt kell neki hazudni, amit tudod, hogy hallani akar, valami szép kereket, akkor megnyugszik, azt egy hétig elvan vele. De azért ha időben meglátom, időben átmegyek a járda másik oldalára.

Egyébként azért kérdezgetik a munkát, mert valójában nem tudnak mást kérdezni. (Nyilván nem tudja megkérdezni, hogy láttad-e a nemtudoménmit a youtube-on, mert azt se tudja, hogy van olyan.) Csak ez a munka kérdés kellemetlen, mert a fél országnak nincs is olyan, ha van, akkor azt szégyelli, aki meg meggazdagodott, na az meg azért takargatja...

Mit is mondhatnék.... Mi otthon gazdálkodunk a családdal, ebből ha nem is fényesen, de azért normálisan megélünk. Sokszor kb. 12 órát dolgozunk itthon és nincs szabadnap, mert az állatokkal nem lehet azt csinálni, hogy bocs, de nem foglalkozunk velük, elutazunk, mert szabit vettünk ki. Sok ismerősöm szerint ez nem munka. Csak a gyári, vagy az irodai munka a munka.

Hagyd a francba, ne törődj az ilyenekkel!

3-as vagyok

Hát, mondjuk nem egyszer volt olyan, hogy én is hazudtam, ha nem volt kedvem magyarázkodni... Amúgy mindegy, mit csinálsz, mindig lesz olyan, aki kivetnivalót talál az életedben vagy irigykedni fognak rád, de ez csak azoknak kell, akik szeretnek pletykálni, vagy éppen unatkoznak. Mindig az a rossz, amit éppen csinálsz, vagy ahogy csinálod!