Ti hogy fogadjátok el ezt a világot amibe élünk?

Azért a férfiakat se felejtsd ki, ha már a nőket megemlítetted, egy rakás férfi van, aki tunya, nyavalygós, 30+ évesen is az anyján csüng, elvárja, hogy kiszolgálják, szabadidejében csak a számítógépen játszik, a seg.gét föl nem emelné, csak otthon dö.glik.

Anyuka kisfia, tohonya, kövér, szájtáti, a szája meg csak a haveri körben nagy, nőkkel leblokkol, vagy bunkózni kezd, úgyhogy általában marad neki a pornó meg a p.öcsverés.

Csak, hogy meg legyen említve a másik oldal is!

Nehezen, de régen se volt jobb és nem is lesz jobb.

Viszont engem nem ezek zavarnak benne amik téged. Régen ugyanennyi vagy idősebb embereknek ugyanúgy odaadták a fiatal lányokat, elég megnézned az uralkodó családokat és láthatod. Melegek eddig is voltak, nem lettek többen csak most jobban felvállalhatják, mint mondjuk a középkortól kezdődően. Szintén utánanézhetsz, az ókori görögöknél teljesen normális volt ha valaki a saját neméhez (is) vonzódott. A többivel egyetértek, bár órákig tudnám taglalni hogy mivel van problémám ezeken felül (mondjuk az éhezést meg az embertelen körülményeket nagyobb problémának tartom mint hogy ki kivel szexel...) De nem mennék más korba, mert ezt teljes mértékben nem a kor okozza, a nagyobb része alapvető emberi tulajdonságokból származik. Nincs mit tenni, gyarló az ember.

Nem szeretem a külvilágot, ezért lélekben befelé élek. Nem szállok versenybe, ha igen, akkor oly módon, hogy kiérdemeljem a különdíjat, vagyis nem libasorban állással közelítek.

Nem vágyom arra, hogy jobb legyen, mint a másiknak.

Régen is voltak házasságok akár 20 vagy több év korkülönbséggel, szóval a 30 kontra 18 még nem is olyan furcsa, ez akkor gond, ha valamelyik (vagy mindkét) fél nem elég érett hozzá lélekben. 18 éves lány törvényileg is nagykorú. És a harmincas ürge is lehet áldozat egy ilyen szituációban.

A törvényeket is emberek kreálják és szándékosan kiskapuval kreálják. Én inkább az erkölcsre fektetem a hangsúlyt: élni és élni hagyni. Ha valaki nem hagy, akkor igyekszem távol tartani magamtól. És ilyen lélekparaziták lehetnek akár a törvényhozók között is.

Mivel egy tizenéves lány még nem eléggé érett ahhoz, hogy értse, maga alatt vágja a fát, ezért nem ítélem el. A neveltetésében van a probléma. Viszont a nőismerőseim között körülnézve nem azt tapasztalom, hogy ész nélkül kavargatnak, van ilyen is (meg a férfiak között is), de azért nem mindegyik, sőt a többségük értelmes. De lehet, hogy csak a szerencsén múlt, hogy pont őket ismerem.

A melegeket miért vessem meg, hogy ők is kiírogassanak hasonszőrű kérdéseket: "Melegek, ti hogy fogadjátok el ezt a világot amibe élünk?" Amúgy sokan megvetik őket, és valószínűsíthetően nincsenek többen, mint régen, csak fel merik vállalni.

"Ha én ezeket nem fogadom el és nem igy élek akkor kivagyok zárva, csak magamnak való leszek. nem lehetnek saját egyéni elveim."

Miért ne lehetnének? Csak igen, lehet, hogy egyedül leszel velük. Én is egyedül vagyok az enyéimmel. De hogyan is lehetne akár egyetlen követőm, ha előbb én magam nem élek az elveim szerint. Ha az elveim szerint élek, [lélekben] egyedül élek. Ha közösségben élek, a közösség elvei szerint élek. A kettő között lehet kompromisszumot teremteni.

Ha pedig a világ kifordult, én befelé fordulok.

Nahát, azért nehogy már a nők legyenek a hibásak, mert egy harmincas férfi 120 kiló (zsír, nem izom), egy konyhaszekrényt összeszerelni nem tud, ami azért nem egy einsteini feladat, meg ott a leírás is, és még sorolhatnám...!

Wow-ozik egész nap, meg mit tudom én még mit, de egy értelmes mondatot nem tud kinyögni, ha beszélgetésre kerül sor.

Hagyjuk már, hogy a nők a hibásak ezért!

Ők a hibásak, mert lusták.

Van férfi, aki nem lusta, ők érdekes módon sose a nőkre hárítanak!