Egyesek hogyan bírják a mindennapi küzdést?

Az a helyzet, hogy bármilyen munkát is végzek, egyszerűen mindig eljön az az időszak, hogy a mindennapok sablonossá válnak. Reggel kelés, 8 óra munka (néha több), délután vagy este haza, aztán vagy mentálisan nincs már semmire kapacitásom, vagy fizikailag nincs erőm még a mosogatáshoz se. Másnap megint ugyanígy. Kelés, munka, hazamenetel, hullafáradtság. Szinte robotként jövök-megyek minden egyes nap. Hogyan lehet ezt bármilyen munkában is kibírni? Mivel lehet küzdeni a monotonitás ellen? Egyszerűen semmi új élmény nem ér már több éve, senkivel nem tudok beszélni semmi hasznosról, olyan, mintha ennek az egész küzdésnek semmi értelme nem lenne. Szinte képtelen vagyok pár hét/hónap után a rekreálódásra. Olyan, mintha elvesztettem volna az egyéniségem.