Egyesek hogyan bírják a mindennapi küzdést?

5 körül kelek

5:20-kor indulok melóba

Reggelit veszek, gyümölcsöt veszek

7 körül beérek a munkahelyre

14-16 között indulok haza (átlagban 15 órakkor)

2 óra utazás utána otthon vagyok...

22-02 között fekszek, néha kicsit korábban, néha kicsit később

Mindig mindenre van energiám, mondjuk én hiperaktív vagyok, nem kávézom, reggel felkelek és szinte azonnal pörgök, ritkán vagyok reggel fáradt...

Melóhelyen szellemi munkát végzek, de mint most is, ráérek közben netezni is :)

Otthon simán van erőm programozni a hobbi projektet, vagy bármit amit szeretnék, akár 2-3-ig :) de sokszor csak játszok egyedül, vagy haverokkal...

Én szeretek a munkahelyemen lenni, otthon dolgozni, utazás közben tervezni/aludni/játszani...

Én nem érzem ezt küzdésnek...persze vannak olyan napok amikor olyan feladatot kapok amit a hátam közepére kívánok, vagy épp lefáradok egy-egy munkában...

Monotonnal tűnnek a napjaim, hisz szinte ugyanúgy telik minden nap, csak a rengeteg apró változó teszi mégis izgalmassá számomra!

Egy-egy gyk-s kérdés, egy-egy új megvalósítandó feladat a munkahelyen, vagy az otthoni projektben, otthon a játék is mindig más, nincs 2 ugyanolyan nap...nagy vonalakban ugyanolyan a napom, de mégis a részletek teszik változatossá...

Ez kb olyan minthogy minden kocsinak 4 kereke van, de azért nem mind1, hogy egy trabantban vagy egy ferráriban ül az ember...itt értsd úgy, hogy egy-egy nap egy kocsi, szóval szinte mindnek ugyanaz a szerkezete, de mégis a részletekben rejlik az összessége!

Még trabant és trabant között is óriási különbség lehet...

Te élvezel valamit a napodban? vagy neked minden nap szenvedés a nap 24 órájában?

23F

én ezért váltok 1-1,5 évente melóhelyet. De nem úgy, hogy csak akkor lépek ki, ha nincs másik, hanem ha elegem lesz ott hagyom.

Persze tartalékom van amiből megélhetek.

Én se tudok beszélni senkivel semmi hasznosról, akinek vállalkozást emlegetem az jön a "ebben a világban", "ennél a kormánynál" "úgyse jön be", stb sablon sírós szöveggel, amiből már elegem van.

Én is utálom a melós hétköznapokat! Nem is a munkával van bajom, hanem azzal, hogy nem lehet benne fejlődni. Elkezded, beletanulsz, és azon veszed észre magad, hogy 3 éve csinálod, ugyanazt, ugyanazért a fizetésért. előrelépési lehetőséged nulla! Ez a kiábrándító!

"Te élvezel valamit a napodban? vagy neked minden nap szenvedés a nap 24 órájában?"

Én pl a munka közti szüneteket szeretem, azt amikor vége a melónak és lehet hazamenni, hogy végre lefürödhetek stb.. ha találsz pár apró dolgot ami kellemesebbé teszi a napodat akkor jobban fogos magad érezni. Nincs is jobb érzés mint kijönni a gyárból és a friss levegőn haza biciklizni. Reggel meg gyönyörű a napfelkelte :) mondjuk nem sok bajom van a munkámmal, mert szeretem, inkább az a baj, hogy közben elfáradok, a levegő sem túl jó, hangzavar van stb.. (hegesztő vagyok szóval tudom értékelni a friss levegőt :D)

ahhoz jobban induljanak a napjaid azt tudim ajánlani hogy reggel amikor felkelsz, ne kezdj el agyalni, ne akarj alukálni méeg fél percet stb hanem azonnal kelj ki az ágyból. Ne gondolkodj csak kelj ki! én így csinálom és reggel ugyan még kicsit zombi vagyok de kipihentebbnek, frissebnek érzem magam mint amikor nyomogatom a szundit a telón :D kávét sem iszom ha igen akkor ott már bajok vannak nálam :)

Nekem is tele lett a törpöm,

Egy zrt-nél dolgoztam 8 -órában , utána 4 órában egy gumisnál kb 1 éven keresztül..és 1 forintot nem tudtam félretenni ...Otthagytam mindkét helyet a fr@ncba..

Keresem a nekem valót :))

Hasonlóan érzek.Ráadásul sajnos nem az álommunkámat végzem, én pályatévesztett vagyok.Az én testi-lelki alkatomhoz egész más illene, de hát ez van.Végül is nem olyan rossz amit dolgozom, mert a munkaidő sokszor jóval kevesebb, mint 8 óra, ha épp lazább nap van, de ez is elég.Persze csak a pénzért csinálom, ami nem túl sok.

Nagyon kiábrándítónak tartom, hogy így kell még a mai világban is fenntartani magát az embernek.Lélekölő munkával...Ráadásul nő létemre, mikor hullafáradtan jövök haza egy nehezebb nap után, nemhogy nőnek, de még embernek sem érzem magam, csak egy igavonó állatnak! Bőven elég lenne nekem a háztartás, az is kitesz fél napot!

Én is úgy érzem, elveszítettem az egyéniségem.Régebben voltak hobbijaim, szerettem alkotni.(Művészi dolgok érdekelnek, de sajnos fizikai munkát végzek, amiben nem sok fantázia van!).Mostanában nincs semmi kreativitásom, mert fáradt vagyok.Agyilag, testileg egyaránt.Még jó, hogy lélekben el lehet kalandozni, mert különben megbolondulnék.Szerintem ki kellene találnod magadnak valamit, amiben látod a fejlődést.Ha már a munkádban nem lehet, mert esetleg nem olyan munka.Én most a lakást újítgatom,nagylányomat segítgetem, ezekben látszik a gyarapodás, haladás, fejlődés, tehát a pozitív alakulás.És végül is valamilyen szinten kreativitás is, hát igen, én mindig ide lyukadok ki...Mert például egy tanári, orvosi, művészi és hasonló munkákban lehetnek sikerélmények, ott láthatod a jó eredményeidet, visszatükröződik amit belefektetsz és ez jó, inspirál.Na de egy gyári, vagy hasonló meló, aminél csak a pillanatnyi "termelés" számít, hát az nem tesz hozzá az egyéniséghez valóban.Így ilyenkor otthon kell megoldanod, tehát munkán kívül a szükséges lelki-szellemi pótlékot.

Mondjuk a hozzáállás is sokat számít.Én nem vagyok egy karrierista, munkamániás.Nekem a munka csak annyit jelent, hogy valamiből pénzt kell csinálni.És ennél többre nem is tartom az egészet.Az egész dolog valamilyen szinten azt hiszem megalázó.Mármint maga a tény, hogy mindenkinek (hacsak nem egy ügyes élősködő)küzdelmek árán kell megélnie.

Tehát igyekszem mielőbb elvégezni, túlesni rajta, mint egy szükséges rosszon, azután próbálom néha élvezni a "munkám gyümölcsét" is, mármint a megkeresett pénzt.

Én is utálom a mindennapjaimat. Nem értek semmihez, egy tehetségtelen, dilettáns, hülye vagyok. Barátaim nincsenek, párom nincs, egy nyomorult nettó munkanélküli lúzer vagyok.

24/F