Nem merek telefonálni. Ha már lenyomnám a hívógombot elkezdek remegni kontra úgy ver a szívem, mintha futottam volna. Mitől van ez? Hogyan tehetném túl magam ezen?

Ugyan így voltam. Egészen addig amíg rá nem eszméltem hogy ki is van a vonal másik végén. Egy ugyanolyan ember mint én. Ha elmondom mit akarok akkor megérti, ha nem érti meg akkor pedig mit aggódok a véleményén? Telefonon ha valamit rosszul mondok azonnal javíthatom, és emellé ha felidegesít akármikor lerakhatom. Meg úgy alapból leszrom.

Tanuld meg hogy ne érdekeljen. Mondjuk ez azután fog kialakulni hogy elég sok idiótával beszéltél telefonon...

Én is pontosan ugyanígy voltam: nem szerettem telefonálni, sem telefont felvenni. Viszont nekem nem csinálta meg senki, meg égő lett volna valaki mást megkérni rá, így csak megcsináltam. Hosszú perceket töltöttem el, hogy mit fogok mondani, arra mit fog reagálni, szcenáriókat gyártottam, stb. De nagyon nem-szeretem volt.

Végül nekem a sok "gyakorlás" segített (olyan munkám volt, ahol sokat kellett telefonálni), meg az, hogy viccesen fogtam fel a dolgot. Telefonálni úgy kell, hogy mosolyogsz közben! Ha mosolyogsz, te is nyugodtabb vagy, és könnyebben jönnek a gondolatok. Ha érzed, hogy valamit bonyolultan fogalmaztál meg, mondd nyugodtan a másik félnek, hogy most talán kicsit bonyolult lett, érti-e, vagy indulj neki újra. Szóval merj nevetni magadon. :) Ha idegen embert hívsz, gondolj arra, hogy nem fogsz vele találkozni, 10 perc múlva már el is felejti, hogy telefonáltál neki.