Nem merek telefonálni. Ha már lenyomnám a hívógombot elkezdek remegni kontra úgy ver a szívem, mintha futottam volna. Mitől van ez? Hogyan tehetném túl magam ezen?

Gondolom nagyon maximalista vagy.Ne aggódj, képzeld el a hivás gomb helyett,a zene inditó gombot akarod benyomni :)

Szerintem könnyebb lesz

Én is pánikoltam régen rendesen a telefonálástól, főleg ha idegen helyre kellett telefonálnom. A mai napig szívesen lepasszolom a bonyolultabb ügyintézéseket a férjemnek...

Ami segített: mielőtt nekiállsz, szépen gondold át, tervezd meg, hogy mit szeretnél, mi lehet erre az illető reakciója, akár játszd le előre a szitut.

Ahogy öregszem, egyre könnyebb, már nem félek annyira, hogy kiröhögnek a túloldalon. ;)

Nekem is problémám van a telefonálással. Régebben nem mertem levegőt venni, miután felvettem a telefont, és csak a letétel után vettem újra levegőt. Oxigénhiányosan nem tudtam megjegyezni, h kinek kell átadnom az üzenetet, és mi a tartalma, vagy miről is beszélgettünk. Remegő hangon a legrövidebben válaszoltam. Jó érzés volt letenni, de ha a házi feladathoz én kérdeztem vmit, akk semmi értelme nem volt, és szégyelltem is magam, h mindent elfelejtek.

A hívógomb megnyomás nagyon nehéz, addig húzom, ameddig bírom, akár napokig. Ma is ez volt. Úgy sikerült, h időközben fájdalmas dolog ért, és csalódottan, felzaklatottan könnyebb volt megnyomni. Ha nekem kell telefonálni, felírom egy lapra a kérdéseimet, és beszélgetés közben kitöltöm a válasznak hagyott helyen, ha beszélgetés közben + infót kapok, leírom. A hívógomb megnyomása után, már könnyebb. Volt, h véletlenül nyomtam meg a félelemtől remegő kezemmel. Ha kényszerből telefonálok, akk örülök, ha nem veszik fel, bátor voltam, megpróbáltam, és jó sok idő, akár órák, napok múlva merem újra hívni, vagy ha tehetem, lepasszolom a hívást.

Ha megteheted, h kivárod, akk telefonálj, ha mérges vagy. Kihozod abból az állapotból is a legjobbat.