Hihetetlen hogy erre készülök/gondolok. Mentálisan beteg lennék?

Még magam sem tudom hova tenni, de hetek óta azon gondolkozok és egyre közelebb vagyok ahhoz hogy feladjam az életet. Ami még számomra is furcsa. De csak az egyik részről. Van családom, párom évek óta, vannak barátaim. Gyerekkorom ugyan nehéz volt, de édesanyámnak köszönhetően minden -ami a körülményekhez képest lehetett-, jóra fordult. 23 éves csinosnak mondott nő vagyok, tanult, eredményes, akik körülvesznek szeretnek. Nagyon sok a megpróbáltatás már egy jó egy éve (az élet minden területén;család, egészség stb.), és úgy érzem ebből a gödörből képtelen vagyok kimászni. A részletekbe nem megyek bele.

Egyszerűen utálom magam miatta, de már nagyrészt mindent végiggondoltam fejben. Érthető, mégis érthetetlen ahogy "látom magam" vívódni. Érthető mert én tudom miken megyek keresztül és milyen problémáim vannak. Érthetetlen mert szeretem a családom, a párom és ami vagyok mellettük. Nevetek magamon ahogy a kérdést kiírom. Valaki érzett már így, esetleg hasonlóan?