Hihetetlen hogy erre készülök/gondolok. Mentálisan beteg lennék?
Még magam sem tudom hova tenni, de hetek óta azon gondolkozok és egyre közelebb vagyok ahhoz hogy feladjam az életet. Ami még számomra is furcsa. De csak az egyik részről. Van családom, párom évek óta, vannak barátaim. Gyerekkorom ugyan nehéz volt, de édesanyámnak köszönhetően minden -ami a körülményekhez képest lehetett-, jóra fordult. 23 éves csinosnak mondott nő vagyok, tanult, eredményes, akik körülvesznek szeretnek. Nagyon sok a megpróbáltatás már egy jó egy éve (az élet minden területén;család, egészség stb.), és úgy érzem ebből a gödörből képtelen vagyok kimászni. A részletekbe nem megyek bele.
Egyszerűen utálom magam miatta, de már nagyrészt mindent végiggondoltam fejben. Érthető, mégis érthetetlen ahogy "látom magam" vívódni. Érthető mert én tudom miken megyek keresztül és milyen problémáim vannak. Érthetetlen mert szeretem a családom, a párom és ami vagyok mellettük. Nevetek magamon ahogy a kérdést kiírom. Valaki érzett már így, esetleg hasonlóan?
Második válaszoló; rátapintottál a lényegre. Édesanyám és a párom. Ők tartanak még vissza.
Pszichológusra én is gondoltam tavaly, de ő nem tudja megoldani a problémákat. És többet közülük én sem.
Köszönöm hogy írtatok.
Még az első válaszolóéra reagálnék, annyit hogy a betegségem nem ugyan gyógyíthatatlan ámbár nem halálos.
A leírásban leírtam hogy egészségügyi gondok is vannak. Egy válaszban pedig írtam hogy ez a betegség nem halálos. Viszont gyógyíthatatlan. Tehát amíg élek ez elkísér.
A fő kérdésben valóban azt kérdezem hogy a magyarázatban leírtak alapján, és hogy az öngyilkosságon gondolkodok hetek óta, lehetek-e mentálisan beteg.
Már értem hogy mit mondasz! Hogy a már meglévő betegségem miatt kezdek pszichésen "megváltozni" és attól vannak ilyen gondolataim, és készülök a leírtakra. Bocs, én eddig a kettőt külön kezeltem, nekem egyértelmű hogy nincs összefüggés, de Te ezt ugye nem tudhattad.
Petefészekkel kapcsolatos a betegség, tehát nem ebből kifolyólag van a dili.
"s hogy az öngyilkosságon gondolkodok hetek óta, lehetek-e mentálisan beteg."
Nem, ez minden fiatal felnőtt életében felmerül- amikor úgy érzi, hogy ezt megteheti. Akkor érdemes elolvasni a Hamlet monológot, kérlek is, hogy olvasd el, mert egy lépcsővel feljebb léphetsz a megismerésben - és az ember magasabbról rálát a saját bajára - és azon keresztül a megoldásra... mivel nem konkrét a kiírás, nem lehet csak ilyen általános választ adni.
"Meghalni – elszunnyadni – és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti
Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!