A depressziós emberek miért nem fogadnak el segítséget?

Ne haragudjatok, de elég butaságokat írtok... A depresszió egy BETEGSÉG. Részben testi (agy!), de inkább mentális. Úgy kell elképzelni, mint valami vírust a számítógépen, ami miatt nem úgy működik, ahogy azt kellene. Teljesen más lesz a gondolkodása, az egész képe a világról, mindent negatívan lát, mindenki számára tehernek, feleslegesnek gondolja magát. Ha valaki segíteni akar neki és esetleg nem fogadja el, az is azért van, mert nem akar a másik terhére lenni, mert ő csak ennyire értékeli magát. Nem feltűnési viszketegsége van, nem babusgatásra vágyik. Aki tényleg depressziós, azon sokszor észre sem veszik, csak mikor már nagyon súlyos állapotban van és szinte már felkelni sem képes.

Szóval ne keverjétek össze a hisztivel, mert ez nem az, és ne is kezeljétek úgy.

Azt nem érted, hogy ez egy beszűkült tudatállapot. Egy depressziós nem ilyen racionálisan gondolkozik, hogy baj van, akkor elmegyek orvoshoz.

Ha azt mondom neked, itt van ez a szakadék, csak 20 méter széles, simán át tudod ugrani, csak csukd be a szemed, ne nézz le, fuss neki... akkor sem tudnád. Képzeld, ahogy magyarázod, hogy nem tudsz 15 métert ugrani, senki nem tud annyit, én meg csak legyintek, hogy gyenge vagy, menne ez, feladod.

Na nekik valami ilyesmi a valóságuk. Te a normális agyi kémiáddal tudod, hogy van kiút, van segítség, az ő valóságukban viszont nincs.