Egy kis nosztalgia?

A bulizós korszakomat nem cserélném el,ami 10+ évvel ezelőtt kezdődött, és tartott jónéhány évig.

Igaz,kicsit elbaxtam akkor a dolgaim, igazából mégsem bánom, ami történt.

25-30 éves korom közötti időszak.

Akkor már jól kerestem, volt pénzem az élet élvezetére. Még fiatal voltam, de ahhoz már elég idős, hogy ne legyek kis hülye.

Volt egy jó kis társaságunk, sokat jártunk mindenfelé, programokra, szórakozni.

A társaság szétszéledt azóta, már senki sem tartja a kapcsolatot egymással :( És már nem is vagyok olyan fiatal.

18-20 éves koromig. Nem volt semmi gondom, jól éreztem magam, buliztam, csajoztam, életem legszebb időszaka volt.

35/F

Amikor pocakos voltam, és -ágynyugalomra ítélve- egész nap kézimunkáztam, horgoltam, kötöttem, és arról álmodoztam, hogy milyen gyerek lesz, fiú vagy lány, inkább az apjára fog-e hasonlítani, vagy rám, vagy melyik más rokonra, hosszú keze-lába lesz, ahogy éreztem. Meg ahogy beszélgettem, énekeltem neki, hogy csak szép nagyra nőjön, egészséges legyen.

A nagyobb gyerekek meg simogatták, amikor már nagyobb is volt, és találgattuk, hogy ez a kis kidugott dudor most kezecske vagy lábacska, és méregették a kis ruhákat, hogy még mennyit kell nőnie, hogy kibújhasson.

Ezek az idők voltak a legemlékezetesebbek.