Kinek van igaza?

"Ő még őszinte, megmondja mit gondol." - Nem, nagyon el vagy tévedve. Egy 4 évesre még lehet ezt mondani, de a nevelés ott kezdődik, hogy már akkor is (igen, feleannyi idősen, mint most a tiéd) megmondjuk a gyereknek, hogy ezt nem szabad, nem illik, és elmagyarázzuk, hogy neki is rosszul esne, ha valaki azt mondaná, hogy... tehát ne bántson másokat, és akkor mások se fogják bántani őt. Hát ő kétszer ennyi idősen "bántott" valakit (aki ráadásul felnőtt, tehát még a minimális tisztelet szikrája sincsen meg benne), és "visszabántották" (ráadásul elég finoman). És elkezd hisztizni (mert oké, hogy te ezt ősanya létedre nem látod, de ez bizony sima hiszti volt, mert a gyereked el van kényeztetve, és nincs hozzászokva, hogy valaki nem hagyja rá, ha szemétkedik), és még vigasztaljátok... hát kész vagyok... tényleg, komolyan após, anyós, apuka, meg az öcséd is a gyereket vigasztalta? Ne már... remélem, hogy ezt csak te láttad így (= a család csak nem akart műbalhét, ezért nem állt nyíltan a sógornőd mellé), mert ha nem, akkor nem csak veled van gond. Akárhogy agyalok rajta, nem találom a hibát, nem bírom megérteni, hogy ezen mi olyan r.hadtul felháborító. És még te osztod ki a sógornőt? Ő nem mondta, hogy tán' ha lennél szíves megnevelni a kölyködet, akkor nem neki kellene?