Miért lakik ennyi fiatal még mindig a szülőkkel?

Én csak a magam nevében tudok beszélni:

Nem nagyon gondolkoztam soha gyereken, de ahogyan egyre inkább telik az idő, úgy egyre inkább tudatosul bennem, hogy nem akarok. Egyik oka a pénz, mert nem érzem a létbiztonságot, s nem látom értelmét a gyerekvállalásnak, ha nem tudok neki megadni mindent. Másik oka az, hogy nem érzem magam érzelmileg alkalmasnak gyereknevelésre. Egyébiránt toleráns ember vagyok, s nagyon sok emberrel futottam össze, akik elütnek a többségtől. Nem zavartak, de mindig megfordult a fejemben, hogy ha az én gyermekem lenne, lehet nem tudnám elfogadni így. Ebben a kérdésben inkább vállalom a véleményemet, mint hogy társadalmi nyomásra gyereket vállaljak, aztán végül csődöt mondjak, s egy olyan valaki szenvedjen emiatt, aki nem tehet az egészről.

Lakhatás szempontjából nekem szerencsém van, mert amikor 15 évvel ezelőtt ideköltöztünk már akkor saját lakrészem volt, mert több család volt itt, s szétválasztották ezt a nagy házat. Fordult már elő az is, hogy már rám telefonáltak, mert zenét hallgattam, s nem hallottam, hogy kopognak, s azt hitték nem vagyok itthon, s már aggódtak, mert két napig nem láttak.

14 éves korom óta önálló vagyok: mosok, takarítok, s mióta dolgozom azóta főzök is magamra. Utóbbiból szokott itthon probléma lenni, mert anyám mindig hármunkra főz, s aztán pedig morcos, ha ki kell dobni az ételt, mert sokat csinált.

Megvoltam róla győződve fiatalon, hogy 28 évesen már külön fogok élni, s saját házam/lakásom lesz. Sajnos én is a 100 ezres minimálbéresek táborába tartozom, így ez nem jött össze. Egyedül egy albérletet nem tudnék fenn tartani, csak ha hónapról hónapra élnék, s ha bejön valami váratlan kiadás, akkor anyagilag eléggé sz*rban lennék. Lakótárssal lenne csak megoldható, de akkor majdnem ugyanott vagyok, mint ha itthon laknék.

Egyedülálló vagyok, de bízom benne, hogy ez az állapot megváltozik, s ha a kapcsolat stabilnak bizonyulna mindenképpen elköltöznék itthonról. Sajnos a fenti összegért sokat kell dolgoznom, némi plusszért még túlórázom is, így eddig nem nagyon találkoztam olyannal, aki tolerálni tudta, hogy egy közös programot egy vagy két hétig kell tervezni, mire megvalósul.

28/F