Más is van, aki úgy érzi hogy rossz korba született?

Igen, bár én annyira nem mennék vissza. A tinédzser koromat és a korai 20-as éveimet a '80-as években éltem volna legszívesebben :)

A világ olyan, amilyen emberekkel körülveszed magad. Talán előbb ne minden és mindenki másban keresd a hibát.

Nem. Miért lenne jó az 1800-as években? Meghalsz 40 évesen, 10-ből 9 gyerek nem éli meg a felnőtt kort és még a nők is szőrösek.

Én az ókorban élnék.

Nőként nem élnék más korban és kontinensen. Talán még Észak-Amerikában, de az se az én világom.

Én is a 19. században, esetleg az 1920-as, '30-as években. Tudom, hogy nem volt tökéletes, sőt... De én jobban tudtam volna érezni magam, mint most.

Nagyon jó a kérdésed, viszont én nem gondolom azt, hogy rossz korba születtél volna. Olyan embereket kell találni magad köré, akik szeretnek, tisztelnek, és meghallgatnak, de mindezt nem azért, mert több százezres cuccaid vannak, menősködsz, stb. Önmagadért szeressenek. Hiszed, vagy sem, nagyon sokáig a pénz volt a mindenem. Aztán a tavalyi évben valami oknál fogva teljesen megváltoztam. Korábban nem foglalkoztam senkivel különösebben, a pénznek tudtam csak örülni. Aztán a téli szünetben átgondoltam az egész életemet: tényleg a legfontosabb a pénz az életemben? Dehogyis. Én úgy gondolom, hogy az emberi élettől, az emberi kapcsolatoktól fontosabb semmi sincs az életben. Koncentrálj azokra az emberekre, tölts minél több időt olyan emberekkel akik a barátaid (vagy azok lehetnek, mert jól érzed magad a társaságukba). Nem gondolom azt, hogy az emberek érzelem mentesek lennének, inkább úgy gondolom, hogy nem mutatják ki az érzelmeiket. És tudod miért? Mert napi szinten órákat töltenek a számítógép előtt, nem járnak sehova, nem beszélgetnek egymással, ingerszegény környezetben élik a mindnennapjaikat, és nem képesek az érzelmeik kimutatására. Ahhoz, hogy kimutasd az érzelmeidet, valamilyen érzelmi kapcsolatnak ki kell épülnie a felek között. A másik dolog: engem nem sűrűn hallott még senki sem panaszkodni, sőt, én is kerülöm az olyan emberek társaságát akik csak panaszkodnak. Van, hogy egy nap egész nap jönnöm-mennem kell ilyen-olyan okok miatt, de tudod hogy állok hozzá? De jó, tudok jönni menni, van két kezem, van két lábam, tudok gondolkodni, vannak olyan emberek mellettem, akik szeretnek, és tudom, hogy ha bajban lennék számíthatnék rájuk. Ezeket a dolgokat értékelnünk kell. És ami a legfontosabb, a külsőségekkel (drága autó, ékszerek, telefon) stb. ne foglalkozz! Ezek csak eszközök, nem szabad ezekhez a kütyükhöz kötődni, szentelj minél több időt arra, hogy emberek között lehess. És értékeld azt, amid van. Szabad vagy, nem vagy beteg, vannak barátaid, szeretnek, van mit enned, nincs háború (legalábbis Magyarországon).

21:54-es válaszoló vagyok 21/f.

Hát arról vitatkozhatnánk, hogy az emberiségnek mennyire tesz jót hosszútávon a jelenlegi technikai fejlettségi szint, de én már csak a mai társadalom értékvesztett állapota miatt is szívesebben élnék mondjuk a reneszánsz korban (1600 körül). Igaz, hogy nagyjából azidőtájt kezdtek lazulni a társadalmi kötelékek, de akkor még mindenki tudta, hogy hol a helye és hogy mi a szerepe. Ha ismerkedni akartál, bálba mentél, ha fel akartál emelkedni és rátermett voltál, azt akkor is ugyanúgy megtehetted, mint most. Az is tetszik, hogy akkor még a deviáns vagy lázadó egyéneket általában a közösség kivetette és még nem volt jelen ez az álszent, képmutató neoliberalizmus sem.