Mérhetetlen nagy ürességből és kiábrándultságból ki lehet jönni egyszer valahogyan?

Itt valami mélyebb, összetettebb problémák eredménye lehet ez (amit írtál is hogy nem akarod akárkinek elmondani). Viszont ha a hozzád közel álló 2 ember sem tud jó tanácsokat adni, érdemes először magadban keresni az összefüggéseket hogy vajon miért alakult ki ez az állapot. Lehet furcsa lesz ez a megközelítés de mivel elég letörtnek tűnsz, mindenképp megér egy próbát szerintem:

https://www.youtube.com/watch?v=a_-Fem9aPw4

Arról ugyan fogalmam sincs miért alakulhatott nálad ki ez az állapot, de mind haladunk egy úton ahogy öregszünk. Ez ellen semmit nem tudunk tenni. Az amit írtál én is átérzem a lényegét, hogy újra jó lenne gyerreként különböző "szűrőberendezések, pajzsok, álarcok,, nélkül kicsit naívan rácsodálkozni a világ szépségére, de ezt felnőttként már nehéz újra elérni.

Viszont ha tetszett a link akkor ajánlok egy másikat is!

Én már több éve rendszertelenül ugyan de gyakorlom a meditációt, és csak ajánlani tudom.

Nekem az tetszett meg benne hogy nem kell elképzelni semmit, nem kell foglalkozni a megjelenő gondolatokkal sem. Csak vagy, semmivel nem foglalkozol, csak hallgatod a lélekzeted és a hangokat.

Így egy idő és gyakorlás után megtapasztalható ~lehet hogy épp nem jelenik meg gondolat sem, így a tiszta "ürességben vagy teljességben,, érezheted magad. Leírni nem lehet milyen, ezért érdemes megtapasztalni..

~Azért gondolom mert amit te érzel az szerintem valamilyen depresszív állapot. Az ürességben ugyanis nincs sem jó sem rossz (de te ugye rosszul érzed magad), pont ez a jó az igazi ürességben hogy semmi probléma nem tud elérni, mert még gondolat sincs benne. Ez felbecsülehetetlen! ;)

Itt egy link hogy mik az alapok (egy próbát mindenképp megér):

https://www.youtube.com/watch?v=upmsCdinPuY&t=0m3410s

Ja én amúgy csukott szemmel szoktam, és csak összekulcsolom a kezem, nem használok kéztartást sem. (Nekem így is adja)

Esetleg még valami lágy zenével is próbálkozhatsz közben.

Én mikor elkezdtem nem gondoltam hogy valami történni fog, de gondoltam napi 15-20 percet rászánok. Ezt javaslom neked is, pár héten belül egyértelmű lesz a változás..!

/Ja azt viszont elfelejtettem..., ha nem stabil a tudatod, hajlamos vagy skizofréniára vagy ilyesmi (vagy a családodban hozzátartozóknál volt pszichés probléma) akkor semmiképp nem ajánlom ezt a módszert mert akkor ronthat is az állapotodon!!!/

"Az elmém már túl fáradt és gyengének érzem magam.

És már nem tudom mi az ami felfrissítene!! Talán egy amnézia! Újra megtapasztalni az emberi élet szépségeit,megtanulni mindent mint anno gyerekként.Azok az új érzések, gyerekként,amikor nem tudtál magadról semmit, se a világról! Felbecsülhetetlen! Semmihez se ér fel! Ez hiányzik nekem."

Tudom, hogy nem most tetted fel a kérdést, de jó ideje én is ilyenekre gondolok!! Nem hiszem, hogy járna valaki erre, már egy rakás régi kérdéshez írtam, de akkor is... magamra ismertem az alapján, amit idéztem... jó, hogy nem vagyok egyedül... vajon azóta mi történt veled? Ez már végülis jópár éve volt... Én most vagyok 26 éves...