Létezhet a lélek, mint olyan?

A kérdés persze erősen filozofikus jellegű, de elsősorban nem az ezoterikus marhaságok érdekelnek, hanem a tudományos megközelítések. Nem véletlenül nem soroltam be az utóbbi csoportba.

Régóta az az érzésem hogy a materializmus nem ad elfogadható magyarázatot minden felmerülő kérdésre.

Bár lehet csak az én ismereteim szűkösek, de majd kiderül, ha megvitatjuk.

Példák:

1.Minden szerves anyag szervetlen összetevőkből épül fel. Az atomok és az általuk alkotott anyagok élettelenek. A sejtek viszont, amik szintén atomokból épülnek fel, élő szervezetek. Amennyire tudom a kémia reakciók csak a működési elvüket magyarázzák meg, azt nem hogy hogyan is alkotnak szervetlen összetevők egy szerves organizmust.

2.Laboratóriumi körülmények között régóta kísérleteznek azzal hogy leutánozzák ezt a természeti "csodát". De annak ellenére hogy minden szervetlen összetevőt biztosítanak (sőt, még a sejtburkot is képesek reprodukálni) eddig mégis képtelenek voltak élő sejtet létrehozni. Egyre inkább úgy tűnik szerves anyagot csak más szerves anyagból lehet létrehozni.

3.Születésünktől fogva a "génjeinkbe" van kódolva a halandóságunk. A szervezet gyakorlatilag idővel elpusztítja önmagát. Olyan dolgok is, melyek az életben maradásunkhoz elengedhetetlenek, mint az oxigén, hosszútávon bizonyos módon roncsolják a szervezetünk. Miért? Ha az evolúciós elméletből indulunk ki, miszerint mindig elsősorban csak a létfenntartás és a szaporulat a "lét értelme" nem kellett volna ezt a szerves organizmusoknak ezalatt a több millió év alatt kiküszöbölniük? Miért születünk még mindig úgy, mind ember, mind növény, mind állati létformák, hogy rövid időn belül elpusztuljunk ha semmi más célunk nincs mint a fizikai világban létezni?

Főleg hogy mindeközben ismerünk olyan organizmusokat, pl fákat vagy tengeri, kétéltű lényeket amik sok száz, esetleg sok ezer évig is képesek fennmaradni.

4.Ha csak biológiai "robotok" vagyunk miért nem tudunk 100%-ban visszahozni a halálból olyan embereket vagy lényeket amiknek élettel összeegyeztethetetlen sérülései nincsenek. Pl hirtelen szívrohamban elhunytak. Még az agyi károsodások előtt sem sikerül mindenkit megmenteni. A gépeknek nem az a dolga hogy ha minden feltétel adott akkor működjenek?

5.Hogyan létezhet olyasmi, mint a "testen kívüli élmények"? Az agyunk egy csodálatos szerkezet. Összetett dolgokra képes. De a materialista gondolkodók szerint világképünk és öntudatunk pusztán egy komplex szimulációja az agyban annak amit tapasztalunk. A képzeletünk is csak egyfajta logikai "játék" amit meglévő tapasztalatokra alapozunk, még nem is mindig teljesen reális az így alkotott kép. Egy dolog viszont hibádzik, amit eszerint azelőtt sosem tapasztalhattunk meg és ebben a formában soha nem is kellene hogy képesek legyünk elképzelni: az érzést amikor elhagyjuk a testünk. Főleg ha hozzávesszük hogy ezek többnyire nem tudatos képzelgések hanem zsigerből jövő érzések, tudatalatti hallucinációk. Egy pusztán biológiai szerkezetnek semmi oka sincs ilyen érzéseket produkálni, legfőképp nem olyan részletesen, meggyőzően hogy a benne résztvevők minden esetben valóságosnak élik meg. Ezzel az a fizikai értelemben vett agy teljes mértékben önmagának mond ellent.

6.Miért van szükségünk alvásra? Sok elméletet olvastam már erről az agy információ feldolgozásáról meg az agyi funkciók pihentetéséről. De miért? Erre nem ad választ egyik sem. Miért van szüksége az agynak arra hogy napi rendszerességgel lekapcsoljon hosszú órákra ha egyszer semmi más célja nincs a világon mint működni? Nem egy olyan szervünk van ami folyamatosan gond nélkül működik a maga teljes kapacitásán születésünktől a halálunkig. Oké, az agy bonyolultabb, de ennyire tökéletlen lenne? A túlélés szempontjából semmiképp sem jövedelmező "lekapcsolni" az érzékszerveinket és öntudatlan állapotba merülni újra és újra ha csupán ez az egyetlen célunk. Itt megint csak az evolúciós értelmét nem látom a dolognak.

Ha csak nem vesszük hozzá azt a tényezőt hogy elsősorban nem fizikai lények vagyunk és hosszabb távon folytonosan nem is vagyunk képesek elviselni a fizikai világot. Eléggé tudományos fantasztikumnak hangzik, bevallom, de megmagyarázná miért kell néha elszakadnunk tőle a lehető legnagyobb mértékben. Miért vagyunk képesek elképzelni a testünkön kívüli létet. Miért nem csak a testünktől függ mikor térhetünk vissza a halálból és miért fejlődtünk úgy az evolúció során mintha semmi jelentősége nem lenne annak meddig is létezünk. Vélemények?