Ti mit kezdet azokkal, akik sajnáltatják magukat?

Nekem is sok ilyen ismerősöm van, akikkel már személyesen nem találkozok, de ha néha-néha chatelünk akkor rögtön sajnáltatni kezdi magát. És én bármit mondok neki, az sosem jó. Szerintem magasról tegyél az ilyenekre, nem éri meg csak azért végighallgatni őket, hogy aztán te is ugyanolyan rosszul érezd magad.

Énis bántalmazott gyerekből lettem felnőtt, és eü terén segítő foglalkozásom is lett. Azt azonban nagyon megtanultam, hogy fel kell állítani a határokat az ilyen emberekkel. Nyilván a legszűkebb család esetén ez nehéz, de pl munkahely, ismerősi-baráti körben hidd el, nagyon sok olyan ember van akinek a rinyálás, és az önsajnálat a lételeme. Mintha így venne levegőt. És ha nem neked mondaná, akkor talál mást akinek mondja. Én nagyon sok önfejlesztő könyvön vagyok túl és arra is rá kellett döbbennem, hogy ezeknek az embereknek nem kell tanács, falrahányt borsó (99%-uknak biztos), mert nem akarnak változtatni, nekik az a kényelmes, ha nyalogatják a sebeiket. Az egyetlen ellenszer ellenük az hogy ha épp van rá időd, kedved meghallgatod, és max annyit mondasz a végén, hogy "hm, hát igen.." és amilyen gyorsan lehet munkára, főnökre, családra hivatkozva szépen elmész. Hidd el, az ilyen embereknek csak eszköz vagy. Aki pedig megfogadja a tanácsot, na az olyan kapcsolatokból kialakulhat egy erős barátság de ez fehér holló.