40 éves kor feletti emberek! Hogyan telt idáig az élet?

43 éves vagyok.. Regényt írhatnék,így röviden

- alkoholista anya mellett nőttem fel, így életem első rossz és mérhetetlen ostoba döntése volt az, hogy azt hittem csak úgy menekülhetek meg az alkoholista család elől ha férjhez megyek. Férjhez mentem 20 évesen.

- 20 évesen megszültem a fiamat. Lehet fura lesz amit most mondok. A fiamat SOHA egy percre sem bántam meg, hogy vállaltam. Azt viszont bánom, hogy mindezt 20 évesen tettem.

- 21 évesen elkövettem a második rossz döntésemet, amikor elhittem a férjemnek, hogy a vidéki élet jót tesz nekünk. Mindegy csak jó messze legyen a családtól. Így leköltöztünk valahová túl az óperencián is túl ahol a kurta farkú malac túr..(vagyis irtó messzire Budapest városától.

- 23 évesen megvettük az első kis parasztházunkat, amit mi tettük rendbe.

- 25 évesen elkövettem a harmadik ostobaságot. Megint naivaként hittem a férjemnek, hogy költözzünk kicsit közelebb Pesthez, mert milyen jó lesz ha az anyósomék is a közelben laknak, és unokázhatnak. (hatalmas hiba volt hinni ebben)

- 27 évesen végre eljött az első jó döntésem. Fogtam 2 szatyornyi ruhát, a fiamat, és felköltöztem Budapestre. Később beadtam a válópert. A válás után ami nagyjából 4 hónap alatt le is zajlott, jöttem rá, hogy évekig halogattam, amit nem kellett volna.

-28 évesen jött a második jó döntés. Elmentem esti iskolába, leérettségiztem. Anno annak idején nem tehettem meg, mert az apám nem engedte, és én nem harcoltam magamért.

-28 évesen újabb jó döntés. Megismerkedtem az egyik kollégámmal aki 1 hónap udvarlás után megkérte a kezem. Igent mondtam. (talán mert imponált, hogy 28 éves elvált anyukának egy dögös 20 éves srác csapja a szelet)

- 29 évesen férjhez mentem.

- 31 évesen sikeresen leérettségiztem. Bár így utólag teljesen felesleges volt 3 évig iskolába járnom, mert az érettségim semmit nem ér. Nem tudom hasznát venni.

- 37 évesen a férjem rábeszélt, hogy költözzünk ki egy ismeretlen országba aminek a nyelvét sem tudom, és próbáljuk meg. Semmit nem veszítünk csak az állásunkat. Ha nem jön össze akkor hazajövünk, mert a kis lakásunkat nem adjuk el.

Döntöttünk, kimentünk Angliába.

-40 évesen Végre munkát kaptam. Dolgoztam én eddig is de csak part time munkákat, de végre full time állásom lett, és végre nem takarítok. Pedig az angolt még mindig képtelen vagyok megtanulni.

- Jelenleg 43 éves vagyok.

Van egy csodálatos 23 éves fiam aki nagyon sikeres az iskolában és a munkájában is. Nagyon büszke vagyok rá.

A házasságom még mindig olyan mintha friss házasok lennénk. Élvezzük az életet, utazunk, világot látunk, és mindent átélek, kipróbálok amit nem tehettem meg de vágytam rá. (pl. delfin simogatás)

végre elkezdtem a jogosítványt megszerzését is.(ez még folyamatban van) Elkezdtem újra aktívan sportolni. Úgy érzem, hogy rengeteg rossz döntéseim ellenére amit ugyan már megváltoztatni nem tudok, de a végén kárpótol a sok jó amiben ma a részese vagyok.

Egy dolgot bánok igazán. Azt, hogy 43 éves vagyok. Bárcsak 20 éves lehetnék a mostani tapasztalataimmal együtt. Hiszen annyi mindent csinálnék még, annyi helyre elmennék még, és sajna 60 évem nincs már.. Én ezért is élvezem az életem minden idejét..

43/N