Az normális dolog, hogy 20 éves koromra elegem van az életből és már csak olyan életre vágyom, hogy elmondhassam magamról, hogy "elvagyok csendesen"?

A tudás és a tapasztalat az egyetlen amit szerintem nem vehet el senki és semmi. Minden más kockázatos. Cégekkel könnyen be lehet bukni, hogy rámegy mindened. Barátom sok-sok millát és végtelen saját kezű munkát fektetett egy gyönyörű vidéki házba a barátnőjével, akivel talán össze is házasodtak volna. Aztán a csaj kihátrált, hogy nem akar vidéken megrohadni és követeli a milliókat amit beletett. Bagóért kellett eladni... Aztán a csaj azóta bánja. Bátyámat ugyan úgy átk...rta a felesége 7 év után, sőt még meg is csalta. Ház neki is odalett, szerencsére azóta talált új menyecskét, majdnem 40 évesen. Nem lehetetlen az sem... de qrva nehéz újra elkezdeni és felállni... teljesen érthető. Talán ebben ismerszik meg az ember igazi énje. Mit csinálsz ha semmid nem marad, csak a mögötted lévő évek?

Persze tök normális 20 évesen, picit se hangzik úgy mint,ha depressziós lennél.