Véleményetekre lennék kíváncsi, szerintetek a mérnökök nem érdemelnének doktori címet?

Történetileg tekintve egy kicsit más a helyzet.

Eredetileg az egyetemen csak kétféle fokozatot (diplomát) lehetett szerezni:

1. baccalaureatust (prima laurea)

2. magiszterséget azaz doctoratust (suprema laurea).

Aki egyetemi tanulmányait felsőbb babérkoszorúval azaz doktorátussal fejezte be az magiszter vagy doctor, azaz tanításra alkalmatos személy volt.

1945-ig minden tudományegyetemi képzés dr. címmel járt, mindegy volt, hogy milyen tárgyakat tanult az ember. Teljes volt a tanszabadság (az oktató azt tanított amit akart és a hallgató azt hallgatott amit akart). Semmelweis Ignác például eredetileg jogi tárgyakat akart tanulmányozni, csak kiegészítésként járt be orvosi előadásokra is.

A kor híres professzorai felháborodva utasították el (mint az egyetem lényegével összeegyeztethetetlen elgondolásokat) azokat a kormányzati javaslatokat, amelyek szakok, tanterv, tematika és kötelező kollokviumok bevezetését célozták. Csak szabadon választható tárgy volt, és abból tett vizsgát a hallgató amiből akart. Bizonyos számú letett vizsga után nyert a hallgató lehetőséget arra, hogy téziseket készítsen és azt nyilvános vitára benyújtsa. Ennek saját új eredménynek kellett lennie már baccalaureatus-i szinten is és a sikeres védés nem volt magától értetődő. Ezen kívül a védésen a tézisektől független kérdéseket, megoldandó feladatokat is kapott a jelölt, amelyeket a helyszínen kellett megoldani, megválaszolni és úgyszintén a nyilvános vitában megvédeni. Ezzel igazolta megszerzett komplex műveltségét és szakmai alkalmasságát.

1945 után egységesen megvonták az egyetemektől a dr. cím adományozási jogot, mert azt egyetemektől függetlenül, politikai irányítás alatt álló állami Tudományos Akadémiának kívánták átadni szovjet mintára.

Egy ideig (1951 táján) az orvosok és jogászok is dr. cím nélkül kapták meg diplomájukat. De ez nagy társadalmi értetlenséget váltott ki, például egyes gyógyszertárak nem akarták kiadni a doktori nélküli orvosok által aláírt receptekre a gyógyszereket, így kivételesen megengedték, hogy az orvosok nevük elé dr-t biggyesszenek.

1958-ban állították vissza egységesen az egyetemek doktori cím adó jogát, mint "kisdoktori", az akadémia által adományozott szovjet rendszerű "kandidátus" és "nagydoktor" mellett, így kompromisszumos hibrid rendszer jött létre. Viszont a kisdoktori már nem automatikus része a diplomának, hanem külön eljárásban szerezhető meg, kivéve az orvosoknál, jogászoknál...

A helyzet az 1990-es rendszerváltással változott meg, amikor a "kisdoktori", "kandidátusi" és "nagydoktori" fokozatokat megszüntették és az egyetlen államilag elismert tudományos fokozatként a PhD-t vezették be, amely viszont új képzési szintet (a magiszteri diploma -mesterképzés- utáni 3 éves doktori iskolát) jelentett.

A szovjet típusú Magyar Tudományos Akadémia azonban erős lobbyt alkotott, így címként továbbra is adományozhatott doktorátust (MTA Doktora cím), amely aztán később egyre inkább visszakúszott korábbi hatalmába és ma gyakorlatilag Európában egyedülálló módon fokozatként funkcionáló cím, hiszen például az egyetemi tanári kinevezésnél a MAB feltételül szabhatja, ezzel nagyrészt értelmetlenné téve az egyetemek által adományozható dr. habil, habilitációs oklevelet is.

Utolsó: érdekes, amit írsz.

Van erre valamilyen forrásod ? Tehát pl. hogy '51 tájékán az orvosok nem használták a dr.-t ?

Ez ismert történelmi tény, amiről rengeteg forrás van, beleértve a korabeli jogszabályokat is.

Egy érdekeset idézek:

1956-ban Román József egyészségügyi miniszter nyilatkozta:

"Az 1951 óta végzett orvosok és jogászok doktori címének visszaadásáról a Minisztertanács intézkedése még azért nem jelent meg, mert hasonló jogos kérelemmel léptek fel más szakmák, így bölcsészek, állatorvosok, mérnökök is. Ez utóbbiak azonban 1951 előtt is csak bizonyos feltételekkel, tudományos munka, disszertáció elkészítése esetén kapták meg a doktori címeket. A Minisztertanács nem csak a jogászokról és orvosokról, de a többiekről is gondoskodni fog, és az 1951 előttihez hasonlóan lehetővé teszi számukra is a doktori cím megszerzését."

[link]

Még egy kicsit kiegészíteném a lexikális infókat:

foglalkozás doktori: Ez az említett orvosoknak, gyógyszerészeknek, állatorvosoknak, jogászoknak járó cím. Ez nem tudományos fokozat, csak hagyományokból fakadóan "jár" nekik. Hivatalosan kiírva megvan a teljes jelölés, Dr. Med., Dr. Vet.;Dr. Pharm.; Dr. jur. etc. Sokszor kisbetűvel írják (dr.) hogy jelezzék, hogy ez csak foglalkozásdoktori. Nyilván egyrészt a hagyományokból alakult ki, másrészt látható hogy olyan értelmiségi rétegek tudták a presztízsüket ezzel emelni, akinek erős érdekérvényesítési képességük volt a társadalomban. Nyilván elviekben a mérnökök is megérdemelnék, de társadalmilag nekik nincs olyan szintű érdekérvényesítő erejük, mert amikor valaki beteg, akkor mindig "Kérem Doktor Úr, segítsen rajtam." Nyilván a mérnök (pl. építőmérnök) megtervez egy hidat, és ott mindenkinek természetes hogy jól működik, nem áldják ezért a nevét. Ha meg összeomlik akkor bizony nagy gáz van, és meglincselik. Sajnos ez a szakmák jellegéből következik. A jogászokról meg nem kell nyilvánvalóan sokat elmélkedni, hogyan tudták maguknak kiharcolni a foglalkozásdoktori címet...

kisdoktori: Ez nem egyenlő az előbbivel. Ennek a teljes jelölése Dr. univ. Ahogy már előttem leírták a történetet, ez az egyetemek által odaadható doktori cím volt, legutóbbi formájában egészen a 90-es évek elejéig. Ez se volt igazán tudományos fokozat, csak egy köztes állapot a tudományos fokozat és az egyetemi végzettség között. Ilyet bárki szerezhetett az egyetemi végzettségén felül, ha a diploma után írt egy disszertáció szerűséget, ami picit több volt egy diplomamunkánál/szakdolgozatnál, de közel se érte el a mai doktori disszertációk szintjét. Mai napig sokan viselik ezt a dr. címet. Legjobban úgy fogalmazható meg a lényege hogy "szuperdiploma", és ezzel mai helyzethez képest könnyen lehetett hozzájutni dr. címhez annak akinek alapból nem járt a foglalkozásdoktori.

A régi rendszerben ezután jött a CSc. kandidátusi és utána a legmagasabb, DSc. tudományok doktora (nagydoktori), amik a valódi tudományos fokozatok voltak és az akadémia adta.

90-után a kisdoktorit, kandidátusit, nagydoktorit megszüntették, és helyette egyedül a PhD létezik és ez után jár doktori (illetve a DLA, ami a művészeti területen van). Ez hivatalosan az egyetlen tudományos fokozat. Néhányan a kisdoktorijukat sikerült PhD-re átkonvertálni, a kandidátusi után pedig automatikusan járt.

Persze a történet nem merült ki ennyiben, mert ha elviekben csak egy fokozat is van, gyakorlatban a tudományos pályán továbbra is komoly hierarchia van. PhD után legkorábban 5 évvel ott a habilitáció, ami a "2. fokozat", itt is a tudományos előélet, publikációk és előadások alapján lehet megkapni ezt a címet. Aztán utána pedig a régi DSc. (nagydoktori) helyett van az "MTA doktora" cím, amit szintén a tudományos munka, előadás, disszertáció alapján adományoz az MTA. Aztán persze még ez után is lehet feljebb csúszni, hogy valakit bevesznek levelező tagként az MTA-ba, aztán a végső top-top csúcs az MTA rendes tagjának lenni.

Ezeknek a fokozatoknak a felsőoktatásban betöltött munkakör és fizetésnél van szerepe. A docensnek PhD kell, az egyetemi tanárnak habilitáció. De a nagy presztízsű sulikban (pl. BME) magasabb a követelmény, ott az adjunktusnak is kell PhD, a docensnek habilitáció, egyetemi tanár pedig csak az MTA doktora lehet.

Na de visszatérve az kiinduló dologhoz. Egyébként a Dr. cím a világ más részein máshogy van. Pl. angolszász országokban nem is használják, hanem a név után írják, hogy MD, PhD, és "Dr." nincs is. Így ott biztos tisztább a kép.

Az utolsó hozzászóló ismertetésével egyetértve, azt egyetlen gondolattal egészíteném ki:

Magyarországon a hatályos törvény szerint a PhD vagy DLA az egyetlen állam által elismert (így legmagasabb) tudományos fokozat (mely legmagasabb iskolai végzettséget, és legmagasabb szintű szakképzettséget: önálló kutatói alkalmasságot igazol).

A habilitációs oklevél egy egyetem által adományozott cím, amely az egyetemi vezető oktatói (lényegében professzori) alkalmasságot igazolja tudományos teljesítmény és idegen nyelven történő oktatási képesség, valamint tananyagfejlesztő képesség tekintetében. A dr. habil cím egy szerzett joggal a "venia legendi"-vel, vagyis a szabad kurzushirdetés jogával is jár, vagyis aki habilitált az teljes tanítási szabadsággal rendelkezve olyan című kurzust hirdet amit akar, és azt olyan tartalommal tölti ki amivel akarja.

Az MTA címeket adományozhat (MTA doktora cím, MTA levelező tagja cím, MTA rendes tagja cím). Sajnos ezek a címek ma Magyarországon nem kitüntető címként, hanem fokozatként funkcionálnak, ellentétesen a törvény szellemével és a józan ésszel is.

A világ nagy részén (helyesen) a PhD fokozat a legmagasabb tudományos fokozat és végzettség és ez egyben a "full professor"-i kinevezés egyetlen feltétele is. Ha valakinek van PhD-ja akkor maga az egyetem dönthet arról, hogy kinevezi-e professzornak vagy sem. A további mérlegelésben az objektív publikációs teljesítmény (folyóiratcikkek száma, idézettsége, impact factora, Hirsch-index) önmagáért beszél. Egyéb tudományos címeket (pl. DSc-t, honoris causa doktori és professzori címeket stb.) szintén adományozhatnak az egyetemek, de ezeknek (helyesen) csak protokolláris jelentősége van.

Néhány közép-európai, közép-ázsiai és észak-afrikai országban a PhD felett ismerik még a Habilitáció fogalmát is, mint a végképp legmagasabb egyetemi minősítést a professzorság feltételeként, amelyet azonban sok helyen a professzori kinevezéshez vezető eljárás során, annak befejezéseként tekintenek. Aki professzorrá habilitált (professzorságra alkalmasnak találtatott) az professzor és kész.

Magyarországon (a világon egyedülálló módon) az egyetemtől PhD-t szerzett és habilitált tudós, még nem lehet automatikusan professzorrá kinevezhető, hiába javasolja erre az egyetem rektora, hanem előbb egy társadalmi szervezethez (jogilag köztestület, gyakorlatilag uram-bátyám elit-klub) az MTA-hoz kell folyamodnia egy címért (MTA-doktora), majd ennek elnyerése után egy úgyszintén az egyetemtől különálló állami szervezethez a MAB-hoz kell fordulnia "szakmai alkalmasságot vizsgálandó véleményezésre" és ha ez megvan, akkor a miniszter javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki.

Ennek a nevetséges eljárásnak az a gyakorlati következménye, hogy a világ vezető egyetemeinek (Harvard, Yale, Oxford, Cambridge, MIT) legelismertebb professzorait (ha hajlandóak lennének idejönni és az itteni rektor kezét-lábát törte, hogy idehívja) a mi kaposvári, mosonmagyaróvári vagy keszthelyi "egyetemünkön", csak docensnek lehetne kinevezni, a budapesti rangos egyetemeinken pedig csak adjunktusnak.