Félek boldognak lenni. Van még valaki ilyen helyzetben? 25/N

A kérdezőnek:

ha nem esett volna le, azt akartam röpke példáimon keresztül megvilágítani, hogy az értelme az hogy éljük, nem az hogy morcolunk a tükörben. Hogy egy másik örökbecsű grafitivel világítsam meg, élj úgy, hogy mikor majd lepereg előtt életed filmje, ne tudd eldönteni, hogy akció-e vagy pornó!

Én is ilyen vagyok. Baromi egyszerűen meg tudom magyarázni az okát. Általában ha jó kedvem van, akkor valami mindig történik, ami elrontja. Na ezért inkább nem merek jókedvű lenni.

Fel kellene nőnöm? Hova?

27/f

" ha jó kedvem van, akkor valami mindig történik, ami elrontja. Na ezért inkább nem merek jókedvű lenni."

Na. A felnövés annak a szomorú sőt tragikus ténynek a tudomásul vétele és heroikus elviselése:

"Aminek kezdete van, annak vége is van. "

(ezt a végtelenül egyszerű törvényt Buddha mondta, különös, hogy nem értik sokáig és nem tudják maguktól az emberek)

Ezt el kell tudni viselni. És akkor az öröm öröm lesz a bánat bánat.

De a bánat nem nyomul rá félelem formájában az örömre. És egyszer csak elérkezik az ember egy olyan állapotba - ez nem egészen fiatalon lesz- amikor az öröm-bánat kettősség fölött lesz. És az jó, mert félelem nélküli.

aa

Akkor tudunk boldogok lenni, ha a boldogság érzését magunkhoz kapcsoljuk, és nem más emberekhez / tárgyakhoz.

Ez így elég klisés leírva, nekem is kellett vagy 4 év mire megértettem. De így van, én tanusítom