Miért számít bajnak, ha valaki telefonon netezik, meg fotózgat nyaraláson?

Én se rajongok azért, hogy ez ennyire elterjedt, és én is ilyen kis "időhatékony" voltam fiatalabb fejjel. Hogy, hogy nem, épp akkor kezdett ez elmúlni, amikor egyszer végre kifeküdtem napozni. Előtte sose napoztam, mindig úszás, beszélgetés, séta, pia, hollehetitthugyozni, kaja, hollehetittszarni, tudod mi van. Aztán olvasgattam erről az idióta cselekvéskényszerről, amit észre se veszünk, mert annyira normálisnak számít, hogy nem állsz meg "csak úgy lenni", nem vagy ütődött ezós, hogy meditáljál bele a semmibe, és hát "megin' csak bambulsz fiam".

Pedig ha megteheted, hogy csak vagy, akkor nem lehet időhiány. Ha az idő kincs, akkor épp azoknak van teli a kincseskamrájuk, akik ráérnek elpazarolni. Nyilván mindenkinek fogy az ideje folyamatosan, kár lenne tagadni. De aki ezt felfogta és feldolgozta magában, az képes egy kicsit várni bele a semmibe, miközben tényleg nincs több, legfeljebb a halál jön közelebb. Milyen fura az ember: ezen az egy módon döbbenhetsz rá, hogy ami időd van, az arra, amire kell, rengeteg, és hogy nagyobb pazarlás a megszokott dolgaiddal tölteni, mint bármi mással, ami kicsit is segít kilátni az életed sűrűjéből. És még a full passzív lazulás is ilyen. Nem feltétlenül azonnal és nem feltétlenül kellemesen, de termékeny lesz. Nekem szerencsém volt: kis napozgatásom után a szemhéjamon átvöröslő fényhez alkalmazkodó szemem, amikor végre kinyílt, a lemenő nap narancsában olyan színpompás világot láthatott, amilyet festeni se lehetne. Talán a jó napfürdőnek köszönhetően ki is tisztult a látásom kis időre: minden és mindenki gyönyörű lett. Még a bánat és a harag is csak az embert láttatta, aki bármilyen is mások szerint, a világ legnagyobb csodája valójában. Igazi, hosszadalmas, jól megízlelhető katarzis volt. "Változtasd meg élted!" kézzelfogható formában. Ennyivel több volt azért színeknél és menthetetlen derűnél... :)

Amióta van teló, én is nyomkodom. És gondolok egyet, elteszem. Úgy érzem, hogy nagyon jó lenne ráfüggni akár több órán át, és persze meg is tehetem, akkor gubózás és pötyögtetés. Semmivel nincs baj, ami nem ártalmas. Ha lehajolsz egy százasért, az nem ártalmas. Ha méterenként vannak százasok, és lehajolsz mindért egyenként, az se ártalmas. Ha egy órája csinálod és elviselhetetlenül fáj már a derekad, az kezd igen necces lenni a sok pénz ellenére is, és ha az utolsó kanyaron túl leszed egy mesterlövész, az már egyenesen kellemetlen. A jó dolgok vitathatatlanul jó dolgok, de azokat se kell orrvérzésig csinálni. Ember vagy, ezen a Földön tied a hatalom, hogy döntéseket hozz. Rosszat is, jót is. Megteheted, hogy telóvilágban nyaralsz, és megteheted, hogy sasolod a didkókat vagy valami. Sőt, fekhetsz a perzselő napon szenvedve, miközben semmit se akarsz, legfeljebb barnulni jó két árnyalatot legalább... Esetleg figyelni a hangokat a parton, olykor felfigyelve valami különlegesre... :) Eldöntheted, egyikkel sincs semmi baj.

Mert a sok gyökér akinek lenne lehetősége "nyaralni" inkább telózik. Ami qrva szánalmas.

Aztán van az olyan, mint te akiknek muszáj unaloműzésből, mert mást nem tud. Na ezzel nincs baj, de az emberek ezt nem tudják, szóval szánalmasnak gondolnak... ilyen az élet.

Mindig a sok gyökér miatt szívnak az amúgy normális emberek. Hozzá kell szokni.

Mi a baj a romokkal?

Nem baj az ha nem történelmi.. Most gondolj bele!

Azt a kis (példa) kunyhót pl a 100 évvel ezelőtt lakták ami szépen magától leomlott az idők során és a gaz is belepi annyira öreg.

Egy kis időkapun lépnél be ha bemennél és találnál egy töltős tollat vagy bármit.

Bemehetsz oda ahol 100 éve lakták utoljára emberek és ki tudja hogy mikor építették még régebbi emberek?

Lehet 5 év múlva nem nézheted már meg mert lebontatja egy építőcég ezt a házat "törmelék" néven azért hogy építsenek egy Netkávézót.

Én szeretem ezeket :) Barlangok, régi helyek.. Csak az a baj omlás veszéllyesek vagy belepik a hajléktalanok :(

De ha neked a telefon érdekesebb...

16 éves fiú.

Egy-két válaszadó, köztük a #16-os válaszára reagálnék annyival, hogy még ha a Kérdező esetleg túloz is a "három bokorral benőtt kocsmarom" fényképezését illetően (minden évben), akkor sem kötelessége ugyanazokat kedvelni / érdekesnek találni, amiben a szülei kedvüket lelik.

Én az első pár alkalom után megutáltam a családi nyaralásokat, később kényszerből mentem, sértődés elkerülése miatt. Pedig mindig nyűg volt - és most hagyjuk azt, hogy micsoda szerencse, hogy mehettem. Veszekedések, veszekedések hátán, mert az irányításmániás bátyám "azonnali" igényeihez épp nem igazodik a lábfájós anyám és a család többi tagja, vagy mert épp nekem nem volt kedvem 40 percen át ugyanazt a templomi szobrot bámulni. Szépek, szépek, megnézem őket (nem vagyok vallásos, a családdal ellentétben), de attól még nem állok meg órákra olyasmira meredni, ami annyira nem köti le az érdeklődési köröm.

Ezt mások nem látják. Nem látnak bele, hogy milyen a családi háttér és annak függvényében, mennyire élvezetes egy családi nyaralás.

Én mindig vittem magammal valamit, könyvet, e-book olvasót és igen, telefont is.

El kell fogadni, kedves Kérdező, hogy az emberek nem látnak bele, hogy te épp mit csinálsz azon a telefonon - külső szemlélőnek annyi jön le, hogy "ott ez a 15 éves lány, valószínűleg megint a FB-t nyomkodja". Mert sajnos, a túlnyomó többség ezt is teszi és sokszor negatív példákkal azonosítanak. Egyszerűen nem kell vele foglalkozni, hogy idegenek mit gondolnak rólad. Te élvezd úgy és olyan mértékben a nyaralást, ahogy jól esik - mindemellett nyilván, jut időd a személyes kapcsolatápolásra is, illetve megcsodálni a helyi szépségeket.

Egyébiránt, ha nem szeretnél menni, ülj le velük megbeszélni, hogy miért. Remélhetőleg, megértőek.