Miért él sok emberben az a tévhit, hogy elfáradni csak a fizikai munkában lehet, a szellemi munka meg szinte üdülés?

Amikor a szobatársam először ment dolgozni (diákmeló) kb. 9 órát dolgozott. Egy raktárban cimkézte az árut, és végig állt. Ő annyira fáradt volt, hogy még köszönni se tudott. Beszélgettünk később, és a lényeg az, hogy azt mondta végül, hogy "nem tudom, te hogy tudsz elfáradni, mikor csak ülsz a kasszában". (pénztáros vagyok egy forgalmas hipermarketben (szintén diákmunka.)) Akkor elmondtam neki, hogy annyira nem könnyű ám, mikor kígyóznak a sorok, és te 8 órán keresztül sokszor taplókkal dolgozol, akik köszönni se méltatnak, bár te hangos "Jó napot kívánok!"-kal üdvözlöd őket... És akkor ott vannak a problémások, akik próbálják a lejárt kuponokat elfogadtatni, olyan utalvánnyal fizetni, ami már nem érvényes, és mivel a határ közelében vagyunk, ezért a külföldiek is problémásak, mert euróval fizetnek, és hiába mondasz nekik bármit, nem értik meg, még akkor sem, ha az ő nyelvükön mondod. :D

Persze dolgoztam már gyárban is gépek között, és kukoricaföldön is, mint címerező...

A szellemi munka jóval fárasztóbb tud lenni, de mivel az emberek annyit látnak, hogy valaki csak ül, mondjuk egy légkondicionált helyiségben, azt gondolja, hogy milyen jó lehet neki, mert semmi külső nyoma nincs annak, hogy erősen koncentrál, a neontól és/vagy a monitortól fáj a szeme, az állandó ülés kikészíti a hátát, stb stb.