Miért viseltetünk érzelmileg különbözőképpen az ösztönök iránt?

Mert genetikailag arra vagyunk kodolva, hogy mindent a faj fennmaradasaert tegyunk, meg ha ez nem is tudatos. Ha ez nem igy lett volna, akkor kihalt volna az emberiseg.

A faj fennmaradasat az szolgalja, hogy a gyerekek egeszsegesen szuletnek es elerik az ivarerett kort, erre pedig akkor van a legnagyobb eselyuk, ha minimum ket szulo tamogatja oket.

Vagyis a tarsadalomnak az az erdeke, hogy tamogassa az utodok felneveleset. Ezert latjuk szepnek es nemesnek azt, ami ezt tamogatja.

Minden amit meghatónak vagy éppen undorítónak tartunk az nem más mint annak a közegnek a visszatükröződése bennünk amiben élünk. Ebben a társadalomban megvetik az olyan embert aki csak "numerázik" mert "az milyen dolog már...". Az már más kérdés, hogy ha tehetné 100-ból 90 férfi éjt nappallá téve "numerázna".

Álláspontom szerint: az állati részünk legalább annyiszor jön elő mint a kulturált. Legyen az most az utolsó termék amit magunknak akarunk bevásárláskor vagy például az adott kérdés. Nem az a kérdés , hogy miért érzünk különbözőleg ezek miatt hanem inkább az, hogy saját belátásunk alapján mennyire hagyjuk érvényesülni az állati és az emberi viselkedésformáinkat.