Volt már veled olyan, hogy álmodtál valakiről és meg akartad találni az életben is?

Igen, emlékezetem szerint kétszer esett meg, hogy olyan férfival találkoztam, akire úgy emlékeztem vissza az ébredés után, mintha ismerném. Nem ugyanarról a férfiről van szó, két különböző volt, de a közös az volt az álomban, hogy borzasztóan szimpatikus volt, és úgy éreztem, hogy ismerem. Utána még egy napig nem bírtam kiverni a fejemből, hogy esetleg létezhet, mert annyira valóságosnak tűnt. Facebookon eszemben sem volt megkeresni, beláttam, hogy a vágyaim rakták össze álmomban azt az ideális képet. Néha megfordult a fejemben ,hogy létező emberről álmodtam, mert nagyon keveset tudunk a világról. pl. A telepátiát már tudományosan is próbálják igazolni, és azt, hogy a létünk rezgések sokasága. Ezért miért ne lehetne, hogy tényleg egy létező emberrel akadt össze a rezgéshullámunk álmunkban valahol a világ másik végén. Az egyik ilyen ember pl. amerikai volt álmomban. Viszont nálam pont fordítva van, mint amit írtál, nem annyira emlékeztem a külsejére, valószínűleg, ha sok hasonló kinézetű fotót keresgélnék egy közösségi oldalon, csak megzavarodnék, viszont nekem inkább a tulajdonsága maradt meg, sőt az egyiknek a nevére is emlékeztem ébredés után. Nagy vonalakban emlékeztem a külsejére, de részletekre nem. Csak azt tudtam, hogy jól éreztem magam vele. Talán van a nagyvilágban ember, aki az "ikertársunk", lelki társunk, még akkor is, ha valójában megtaláltuk az igazt. És ha talán pont egyszerre álmodunk a megfelelő csillagállásban, a megfelelő időben, akkor összetalálkoznak az agyhullámok. :-) De ez már inkább így Ezotéria rovatba illene.

Ezért inkább azt mondom, csak a vágyaink vetítődnek ki egy tökéletes társról, de ki tudja?

Hogy néz ki alapon nem.

Nálam egy emlékezetes alak nem kívülről válik olyanná, hogy nem akarom elfelejteni, hanem belülről. Egyik álmomban lehet nő, a másikban férfi, a harmadikban csak érzem a jelenlétét, nincs is alakja, mégis annyira hasonló benyomást tesz rám, hogy úgy vélem, megint róla álmodtam.

Az ilyet kívül nem találom meg, még szavakkal is nehéz elmondani, felébredés után akár értelmetlen zagyvaság is lehet a találkozás, mégis olyan élményt ad, hogy nem legyinthetek rá.

Nem keresném Facebookon mert valószínűleg csak a saját adatlapommal járnék hozzá legközelebb.

Inkább ábránd volt mint álom, de a tökéletes nőről szólt. Megalkottam őt majd mit minden álomképet mélyen elraktam az agyamban, hisz álom csak álom. Majd évekkel később megtaláltam; ez jó is meg rossz is mert most már tudom hogy létezik csak nem nem érhetem el (interneten keresztül).

Mind külső mind belső tulajdonságainak tekintetében azonos azzal a lánnyal akit elképzeltem, egyrészt fura és sokkoló a tudat hogy létezik, másrészt örömmel tölt el hogy létezik...