Miért hangoztatják állandóan a célkitűzések fontosságát?
Weöres Sándor célról című verse jut eszembe erről.
Mit bánom én, hogy érdemes
vagy céltalan a dolgom?
Patak vagyok: kérdjem-e, hogy
habomat hova hordom?
Harcolok: nem tudom, kiért
és nem tudom, ki ellen.
Nem kell ismernem célomat,
Mert célom ismer engem.
Miért nem tudja a legtöbb ember így felfogni és nem traktálnának a folyamatos célkitűzéses maszlaggal, már elegem van ebből. Volt amikor voltak úgymond céljaim, de nem lettem tőlük boldogabb, sőt volt mikor tele stresszeltem magam vele és nem úgy alakult ahogy terveztem. Miért nem jó spontánnak lenni, mint a jövőbe tervezni? Tudtommal jelen a fontos. Észrevettem azok az emberek a legfelületesebbek akik a célokkal jönnek, azt hiszik ettől most ők sokkal jobbak.
"Miért nem jó spontánnak lenni, mint a jövőbe tervezni?"
Mert egy csomo dolgot csak igy lehet elerni. Spontan meg az osemberek sem tudtak letezni.
De ez nem uti azt hogy a jelen is fontos.
Azért, mert ha tótágast áll mindenki, munkát akkor sem fognak tudni adni.
Vagy nyugdíjat.
Vagy emberi bánásmódot.
Fontos az előretervezés, de nem úgy kell felfogni hogy na 50 éves korodra azt akarod elérni hogy legyen egy luxusvillád drága sport autókkal tele és egy saját szigeted.
Itt az a lényeg hogy nagyjából pár évre előre megtervezett hogy nagyjából mit szeretnél elérni, milyen élet színvonalat, akarsz-e családot, jobb állást, esetleg másik helyen élni. Persze mint tudjuk bármikor bármi közbe jöhet, de azért jobb ha az ember előre látó, mondjuk félretesz tartaléknak pénzt ha esetleg ugrik a munkahelye, vagy ha lesz barátod, barátnőd és váratlanul jönne a baba akkor tudjatok nyugodtan készülni a fogadására.
A cél nélküli lét kb olyan, mintha beülnél egy autóba és fogalmad se lenne merre mész csak indulsz és nem tudod hol kötsz ki. Midnenkinek kell, hogy legyenek céljai, álmai anélkül semmi értelme az életnek.
Az hogy az oda vezető út nehéz és küzdeni kell, az egy másik kérdés.
én az elmúlt egy évben nem tudtam eldönteni, hogy merre induljak (kb. 1 éve zártam le egy nagyobb fejezetet), és elmondom,hogy semerre sem sikerült elindulni.
annyit tétováztam, hogy mi lenne a jó, hogy ha visszagondolok, egy évet elvesztegettem, mert képtelen voltam bármilyen (akár rossz) döntést is hozni az egyik irány felé.
nagy hülyeség volt. az élet nem vitt semerre sem.
most már vannak terveim, megpróbálom, és ha nem jön be, B tervem is van.
így lehet csak haladni az életben.
En is magamon tapasztaltam, hogy celok nelkul nem haladok az eletben es engem ez zavar. Persze nincsennek kobe vesett terveim, de van egy vezerfonal, ami menten haladok és ez segit nekem.
Én a céltalanságot az elet elpocsekolásának erzem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!