Tényleg olyanok az egyetemisták, mint ahogy azt mondják?

Hát rohadtul nem.

Ez csak az amerikai filmekben van úgy beállítva, mintha egy bulitábor lenne az egész.

A valóságban meg örülsz, ha van időd aludni meg ha havonta egyszer-kétszer tudsz találkozni a régi barátaiddal, mert tegyük fel, hogy az ország másik végére mész koleszba/albérletbe és akkor még dolgoznod is kell ahhoz, hogy legyen mit enned.

Ha helybeli vagy, akkor legalább aludni van időd. A többi idődben meg tanulsz, tanulsz és tanulsz. (Meg reménykedsz, hogy a végzettségeddel el tudsz majd helyezkedni.)

Ez erősen szakfüggő. Nekem hetente voltak számonkérések, gyakorlatokra előre kellett tanulni, reggel 8-tól este 8-ig órák, szóval örültem ha aludtam. Később, amikor kevesebb tárgyam lett, dolgozni kezdtem mellette mert elvették a szociális ösztöndíjamat (anyám munkát talált, így túl gazdagok lettünk- szerintük). Megint csak örültem, ha egyáltalán aludhattam.

Ezzel szemben vannak emberek a kolinkban, akik egész évben non-stop buliznak, a kedves szülők fizetnek nekik mindent, persze nagy valószínűséggel fogalmuk sincs róla, hogy a gyerekük mit művel nap mint nap az ,,egyetemen", aminek az épületét is kb. havonta egyszer ha látja közelről.

Én ezt megmondom őszintén, igazságtalannak érzem. Egy csomó diákot ismerek, aki nehéz szakon tanul, rengeteget küzd, tanulás mellett dolgozik és itt vannak ezek az ingyenélők, akik alá otthonról nyomnak mindent pedig a gyerek abszolút nem csinál semmit. Utóbbiak miatt terjed el ez a dolog a folyamatos buliról. Arról már nem szól a kutatás, hogy az egyetem=buli elvet vallók közül ki diplomázik le és ki lesz jó szakember.