Ez megbocsájtható bűn szerintetek? (lent)
Már egy ideje le akarom írni ezt a kérdést. Bocsi, hogy hosszú lett.
Szóval a történet
Azt hiszem, beleszerettem egy másik fiúba a barátom mellett. Szép fokozatosan belelovaltam magam, egyre többet gondoltam rá, úgymond "álmodoztam". Persze nem történt közöttünk semmi, és nem is akartam volna, hogy történjen! Amolyan plátói volt ez az egész. Állandóan a fejemben járt, bezsongtam, hogyha találkoztam vele. Haverkodtunk is, aztán valahogy ez lett. "beleszerettem".
Akkor is nagyon nagy volt a bűntudatom, a barátom miatt (akit senkiért nem hagytam volna el, és most se hagynék!), de egyszerűen nem bírtam leállítani a gondolataimat. Az agyam kattogott állandóan, ez a srác járt a fejemben. Napi szinten találkoztunk. Nem találkozgattunk, hanem közös suli.
Amikor elkezdődött ez, hogy sokat jár a fejemben, azt hittem, hogy bármikor le tudok állni a gondolatokkal, de nem így lett. Mire észbe kaptam, hogy tényleg le kellene állni, már nem tudtam irányítani az agyamat.
Aztán ez a dolog elmúlt, de a bűntudat megmaradt. Nem értem, hogy hogy "szerethettem bele" valaki mássba, amikor annyira szeretem a barátomat, és annyira fontos volt akkor is. Nem értem, hogy tudott elhatalmasodni ez az érzés, és mitől. Bár ez kizárólag plátói volt, még most is kicsit összeszorul a torkom, ha valami hozzá kapcsolódó kerül képbe. A haverom mint utólag kiderült sejtett valamit, vett észre rajtam fura jeleket, de más nem, és ő se adta mutatta ki, hogy sejti.
Ez az egész még tizenéves koromban történt.
A barátommal sok éve együtt vagyunk már, minden rendben, nagyon szeretem! Ő az első barátom. Más igazából nem volt az életemben. Csak Ő és ez a "plátói".
Szerintetek mi lehetett ez az egész?
Ez az egész annyi lehetett hogy az érzelmeidnek nem tudsz parancsolni.Megbocsájtható bűn, természetesen, igazából ez ellen senki nem tud semmit sem tenni, ha rájönnek az érzelmek.Végülis te uralkodni tudtál a vágyaidon, ha az érzéseiden nem is.Ez becsülendő dolog!
Te egy rendes, becsületes lány vagy, nem pedig egy fa**opó büdös k***va ahogy a legtöbb ilyennek mondani szoktam.
szerintem is megbocsátható, hiszen nem lettél volna képes félrelépni.
hogy őszinte legyek, amikor összejöttem a barátommal, akkor már előtte 1 éve szingli voltam. de még mindig sokat gondoltam az exre. aztán ez szépen elmúlt, rájöttem hogy nagyon szerencsém van a barátommal, nem érdemli meg hogy másra gondoljak.
szóval szép lassan elmúlt. már kb 1 éve nem gondolok az exre úgy, hogy de jó lenne visszakapni.
de még mindig néha lelkiismeret furdalásom van, mert a barátomnak kezdetektől csak én voltam, nekem meg gondolatban 2 fiú... szóval bonyolult, de kicsit rossz érzés.
nem tud róla a barátom, és remélhetőleg egész életemben velem lesz, szóval csak nem számít az az 1-2 hónap amikor még a másik iránt éreztem valamit..főleg hogy a kezdetekben volt
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!