Kezdőoldal » Emberek » Egyéb kérdések » Mikortól számít valaki felnőtt...

Mikortól számít valaki felnőttnek?

Figyelt kérdés

Nem jogilag értem, hanem társadalmilag.

Amikor már dolgozik?

Amikor már önállóan eltartja magát, nem lakik otthon?

Vagy ehhez is elég csak betölteni a bűvös 18-at?

A kérdés ihletője a helyzetem.

21 éves nő vagyok. Egy éve külön élek (előtte kollégiumban laktam, de akkor még nem dolgoztam), külföldön lakom, önálló vagyok.

Mégis mind a munkában, mind a hétköznapi életben gyerekként kezelnek.

A kolléganőm gyakran beszél velem minősíthetetlen hangnemben, annak jogán, hogy ő az idősebb (39).

Fiatalabb, még otthon lakó barátnőim oktatnak ki, hogy én ezt még nem érthetem, ez a felnőttek dolga.

Ha hazalátogatok, ugyanúgy kezelnek még, mintha otthon laknék, és max 5 éves lennék.

Ugyanúgy rám tör mindenki a fürdőszobában, szólnom kell, ha elmegyek valahová, nem csukakozhatok be a régi szobámba, ugyanúgy benyit mindenki, mert mi titkolni valóm van.

Évente egyszer-kétszer tudok hazamenni, olyankor még apukám is aggódik értem, holott amugy felém se néz. Megkérdezte legutóbb, nem okoz e gondot a Prágai átszállás, meg fogom-e találni a metró vonalat hazafelé, nem kell-e elkísérni.

Amikor mondtam, köszönöm, nem, nem először jövök, ha meg nagyon eltévednék, majd megállítok valakit, hogy segítsen.

Mit tegyek, hogy felnőttként kezeljenek végre?

2015. márc. 25. 10:49

❮ 1 2

11/12 anonim

válasza:

Általánosságban nem lehet megmondani, de amiket írtál, általában azokhoz kötik.

Szerintem inkább az ember gondolkodásmódja, megnyilvánulásai számítanak (amit nyilván az előttem írt szempontok befolyásolnak). Valószínűleg nem vagy elég határozott, gyerekesen viselkedsz, ezért kezel mindenki gyerekként. A kolléganőd állítsd le, ha kellően határozottan megmondod neki, hogy a korkülönbség még nem indokolja a minősíthetetlen hangnemet, az működni fog. De csak a megfelelő fellépéssel. A család, barátok felé szintén.

Bár őszintén szólva valószínűleg még tényleg nem vagy elég felnőtt, ha ez a probléma így felmerül. Akkor pedig csak az idő segíthet.

2015. márc. 25. 12:04

Hasznos számodra ez a válasz?

12/12 Márciuska

válasza:

Teljes mértékben felnőtt vagy, dolgozol, önálló életed van. A szüleidnek viszont még mindig te vagy az ő pici lányuk, ez érthető. Örülj neki, hogy élnek, és ott vannak neked. Ha túlságosan gyerekként kezelnek, vagy terhes számodra a túlzott gondoskodás, egyszer ülj le velük egy komoly beszélgetésre, és kedvesen győzd meg őket, hogy önálló vagy, saját életed van, és tartsák ezt tiszteletben, ettől te még ugyanúgy szereted őket, vagy mutasd meg ezt nekik a viselkedéseddel. A kolléganő szimplán bunkó, te már felnőtt vagy, és a korkülönbség senkit nem jogosít fel arra, hogy lekezelje a másikat. Vágj vissza neki valami elméset! A barátnőidnek, amikor ilyet mondanak, csak küldj egy magabiztos, sokatmondó mosolyt, mintha te tudnál valamit, amit ők nem. Összeségében légy mindig magabiztos, önbizalommal és határozottan lépj fel. Ha nem vagy ilyen típus, ne aggódj, idővel fejlődni fogsz.

2015. márc. 25. 14:04

Hasznos számodra ez a válasz?