Ki számít felnőttnek? Szerintetek mi kell ahhoz, hogy vkit felnőttnek lehessen tekinteni?

Több szempontból is lehet nézni.

Amikortól eltartja magát.

Vagy amikor külön költözik.

Vagy amikor megházasodik.

Vagy amikor gyerekei lesznek.

Vagy amikor lemond a gyerekkori ábrándokról.

Vagy amikortól felnőtt módon, felelősségteljesen gondolkozik.

De egyik sem fedi a pontos valóságot.

Egy ovis kislány (idős szüök gyereke, nagyszülők nélkül) egyszer azt mondta nekem, hogy "Te nem vagy felnőtt, mert él az anyukád." Van benne valami.

Viszont én a kisfiam születésével nőtten teljesen fel. Innentől fogva van valaki, aki teljes mértékben tőlem függ, és aki mellett szinte semmit nem lehet elkomolytalankodni. Pedig már három éve külön élek a szüleimtől, dolgozom, férjhez mentem, de akkor még volt az életnek valami gyermeki spontaneitása. Most már nincs. Nem mondhatom, hogy nem főzök, nem takarítok, nem bulizhatom el hó végére a pénzt, nem csak, mert buliba sem járhatok, hanem mert létkérdés, hogy tudjuk fizetni a hitelt, és a babának jusson pelenkára. De nem bánom, élvezem. Oké, elmúlt a gyerekkor, de jött helyette egy sokkal szebb dolog. Nem mennék vissza semmi pénzért.

Utolsó vagyok, azért 21.56-tal vitatkoznék.

Rengetegen élnek együtt a szüleikkel akkor is, ha már eltartják magukat. Ennek sokféle oka van, anyagi, de más is lehet. A család meg szerintem azért van, hogy segítsük egymást, minket is támogatnak a szüleink (vagyis hát az unokát, mindegy), mégis felnőttnek érzem magam. Eközben mi is ott segítünk nekik, ahol tudunk, nem anyagilag, hanem más módon. Akkor most a csalásomban senki sem felnőtt? :)

22:01 nek teljesen igaza van...Nem attól lesz felnőtt valaki ha külön költözik,eltartja magát...Attól lesz az,ha van gyermeke és tudja,hogy az ő életéért onnantól kezdve Ő felel...

Énis külön lakom,mégsem éreztem magam felnőttnek...

Megszületett a baba,onnantól kezdve érzem azt,hogy felnőttem,mert egy életért felelek:)

én nem tulajdonságokhoz kötném, hiszen sokféleképp viselkednek az olyan felnőtt emberek is, akik akár 40 évesek is elmúltak már.

aki önállóan fenntartja magát, vagyis nem a szüleinél lakik, nem is segítik a szülei anyagilag, az már biztosan felnőtt ember, a gondolkodása is érettebb, felelősségteljesebb egy ilyen embernek, akkor is, ha fiatal.

az én szememben az anyagi függetlenségtől kezdve felnőtt egy ember.

Lehet az is felnőtt aki komolyan tud már gondolkodni...

Viszont én láttam már 40 éves embert is komolytalannak...(ezt arra értem,hogy pl lesz.rja mit eszik holnap,de azt a20 ezrest bele kell ma dobni a játékgépbe)..

Szóval nem korhoz köthető szerintem a felnőtté válás...

Akinek a gondolkodása érett.

Az egyetemisták között is rengeteg felnőtt ember van, holott még rá van utalva a szüleire, mert tanul.

Az meg hogy gyereke van hülyeség, nekem sosem lesz. Akkor én sosem leszek felnőtt? Ez marhaság.

Szerintem csak gondolkodástól függ. Ismerek én olyan 50 évest, aki a mai napig egy 15 éves agyi szintjén áll.

Szerintem az anyagiaknak ehhez semmi köze... bármilyen félnótás idióta kaphat munkát, és eltartja magát, és annak semmi köze a felnőttséghez.

Ugyanakkor ha a gyerekszüléshez kötitek a felnőttséget, akkor a gyermektelen nők és férfiak soha nem nőnek fel?

Ha meg anyagi függetlenséghez, akkor a háztartásbeli nők sem felnőttek?