Mennyire találjátok "nehéznek" az életeteket?

depressziós vagyok, ha próbálok kigyógyulni valaki mindig visszahúz a családban. Önálló életem nincs, folyton a veszekedéseket hallom, meg a sok baromságot. Egyfolytában irányítani akarnak. Kiskoromtól mostanáig.

Nagyon el vagyok keseredve.

22/F

Nálam változnak a különböző időszakok. Felnőtt, önálló élet beindítása nehéz volt, de közben adódtak jó lehetőségek, amik megkönnyítették az anyagiak megteremtését, most nyugis időszak van, nem is rossz és nem is kiemelkedő, mármint az anyagiak terén.

Érzelmek terén is nagyon hullámzó. Most éppen egy nagy változás van az életemben, ami rengetek fájdalommal jár, de muszáj meglépni, mert tovább kell lépnem és egy másik, normális kapcsolatot kell keresnem.

Szerintem anyagi, szerelmi problémái mindenkinek vannak.

Gyerekkoromról nem írok, az sem volt éppen ideális. De ilyen helyzetben is sokan vannak.

Ami nekem eddig a legnagyobb problémám volt, az egy betegség. Volt egy műtétem is, ami jól sikerült. De sajnos nem lehet tudni, hogy kiújul-e.

a gyerekkorom nem volt átlagos.

életem legnagyobb álma volt, hogy békés, átlagos, falusi életet élhessek.

gyerekként mindent megtanultam ami ehez kellett.

hogy kell pályaudvaron aludni, kukából enni, és megőrizni a hallgatást akkor is mikor annyira megvernek hogy beszélj, hogy vérben fürdesz.

hogyan kell kihalászni a sörösüvegeket vasárnap a szökőkútból a bulizóhelyek előtt és visszaváltani és csokit venni rajta...

felnőttem, és elköltöztem otthonról.

sok-sok munkával megvalósítottam életem álmát.

most saját családiházam van egy faluban egy város mellett.

béke és nyugalom van.

apám pedig már meghalt, anyám meg nem nagyon mer ide jönni.

soha ne add fel.

az életet drágán adják de meghalni még nehezebb, mert mikor azt hiszed már véged jön valami ami megment.

az élet zzzzúúúúzzzzááááássssss

35/L

Az életem alapvetően nem nehéz. A családom jó, a szüleim együtt élnek, van egy aranyos húgom. Kifejezetten jól állunk anyagilag is, ráadásul idén végzek az orvosin és úgy számolgattam, hogy elég jó kezdő fizetésem lesz (természetesen hálapénz nélkül), továbbá több, mint húsz külföldi országban jártam, és Magyarországot is beutaztam... mégis az életem egy nagy határ sz.r. Ugyanis itt vagyok, 25 évesen és soha nem voltam szerelmes, barátnőm is csak egyszer volt, míg másnak a fiatalkora a szerelmekről, a bulizásról, az életről szól, nekem maradt a szomorúság és a magány. Igazából nem szeretek élni, nincs is motivációm, reggel felkelek, megcsinálom a dolgom, de soha nem vagyok boldog, az elmúlt tíz évben soha nem is voltam. Magányosnak, keserűnek, megtörtnek, kiábrándultnak, elveszettnek érzem magam.

25F

"#6 neked legalább lesz egy presztizzsel rendelkező jól fizető szakmád."

Ez ugye vicc akart lenni? Az orvosi meg a presztízs... :-D Tudod mi Magyarországon a presztízs, nulla munkával milliókat keresni. Az emberek jó, hogy nem köpnek pofán minket orvosokat.