Ti is érzitek ezt?
A véremben van a küzdés, a pezsgés, az élni akarás, a szenvedély, az ambíció az élet iránt. Egy ideje viszont úgy érzem, hogy elhidegültem mindentől. Olyan gondolataim vannak, hogy én is megborzongok tőlük.
Azt érzem, hogy nincs is miért küzdeni. Egyszerűen nincs értelme s ezt nem gyengeségből mondom vagy trehányságból. Körülnézek és azt látom, hogy a világ velejéig romlott. Ránézek az emberekre és nem szeretem, amit a többségben látok. Én utálom az emberek nagy részét. Szinte mindegyik lusta, álszent, ostoba, irigy, stb. A felszínen ezt nem mutatom nyilván, de a fejemben mindig az jár, hogy egy kezemen megtudnám számolni hány valamire való embert ismerek.
A munkát manapság csak kényszerből csinálja mindenki, a városok zsúfoltak és fárasztóak, az emberek pedig szinte kivétel nélkül velejéig rohadtak. Miután lejár a munkahét mindenki részegre issza magát vagy agyonaltatózza magát, hogy aztán ismét belevesse magát értelmetlen életének újabb hetébe. Remek kísérleti patkányok vagyunk mind.
Az emberek 90%-a velejéig rohadt, a többi 10% pedig tiszta, de ostoba. Egyik típussal sem lehet kezdeni semmit.
Tudom, hogy csúnyán fogalmazok. Úgy érzem hordok magamban egy olyan mérhetetlen keserűséget és sötétséget, amely talán sosem fog elmúlni. Az utolsó személyek, akik a családom voltak, tartották bennem a reményt eddig. De most már bennük is csalódtam, megláttam bennük is ugyanazt a hibás rendszert, amelyt a többi emberben is látok.
Felteszem ezért sokszor a kérdést magamnak, hogy miért ? Tehát miért ? Milyen értelme van egy olyan világban boldogságot keresni, ahol tulajdonképpen nincs világod ? Én látom az élet értelmét, a világnak viszont nem látom értelmét.
Eszembe jut a " Nude " című filmből egy jelenet : " Az emberi faj is elfog pusztulni, mint minden más, ami előttünk volt. Az ember egy POCSÉK ötlet volt ! "
válasza: válasza:Teljesen megértem amiről beszélsz, nekem is hasonló gondolataim voltak. De gondolj csak bele. Megadatott Neked a legcsodálatosabb dolga: élni. És bármilyen világban is élünk (én is utálom a mai világot, a "civilizált" társadalmat és üres embereket), de az élet, ha a pozitív oldalát nézzük, még mindig elképesztő és csodálatos. Én is sokat gondolkoztam azon, hogyan, mivel lehetne megfordítani ezt a folyamatot, ami az emberiséget a globális öngyilkosság felé vezeti, de rájöttem, hogy ha az emberek egyénileg nem akarnak változtatni, akkor nem lehet mit tenni. Szelektálni kell ezeket a dolgokat, elfordulni a rossz, negatív gondolatoktól, és igen, lehet boldognak lenni a mai világban is. Szörnyű, hogy ezt kell mondanom, de ne foglalkozz a negatív dolgokkal. És olyan emberekkel vedd körül magad, akiket nem látsz üresnek, ostobának. És vannak ilyenek! Ha egy ilyen embert találsz, akkor örülj annak az egynek, az az egy talál majd még egyet, és így tovább. Az élet annyira csodálatos dolog, ne engedd, hogy elcsessze a mai társadalom.
17/L
Van benne valami. Bár nekem inkább afféle önigazoló szövegnek tűnik. Semmivel sem különb , mint a Bibliai idézetek mondjuk, amelyek millió keresztényben tartják a lelket.
Régebben én is inspirációt fedeztem fel az ilyen idézetekben, de most már a többségük erőltetett, rózsaszín ködös maszlagnak tűnik.
Ami a legérdekesebb : több hitelességet fedezek fel mindig a negatív idézetekben, mint a pozitívakban. Sosem fogom elfelejteni Vincent Van Gogh utolsó szavait: " A szomorúság örökké tartani fog. " - Miért van az, hogy ezekben a szavakban több hitelesség van, mint ezer motivációs mondatban ? Talán azért, mert valahol mélyen érezhető, hogy az igazság nem a fényes oldalon van.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!