Hogyan tudnék jó kapcsolatot kialakítani óvodás gyermekekkel? (részletesebben lent)

Nekem is volt ilyen problémám az óvodai gyakorlaton (iskolain még rosszabb, mert ott a gyerekek már nem olyan őszinték és van akihez nehéz közeledni, a szünetben meg csak pár perced van velük).

Szóval az oviban lehet beszélgetni arról, hogy ki a legjobb barátjuk, kedvenc játékuk, van-e testvérük, háziállatuk. Nekem a lányok minden áron meg akarták fésülni a hajam, már veszekedés lett belőle :) Behívtak a babaházba, játszottunk boltosat. A fiúkkal lehet építeni, kirakózni, memória játékban verhetetlenek voltak. Kérnek, hogy rajzolj nekik ezt-azt, vagy ők rajzolnak emlékbe. Mindig van pár bátrabb gyerek, aki rögtön kézenfog és körbevezet, mindenkiről mond valamit, pl Pistike sírós, Anna rugdosós vagy ilyesmi. Ha már nagycsoport, akkor nagyon jókat lehet beszélgetni, ha kisebbek akkor inkább játszani. És elképesztő, mennyire mutatják az életkori sajátosságokat, nekünk kellett közösségi ábrát készíteni a barátokról, meg ugye megfigyelési naplót írni és nagyon meglepő volt számomra. Én nem voltam kisgyerekek közelében sokat, a családban én vagyok a legfiatalabb, az unokatesóim is idősebbek.

Szerintem ne úgy közeledj feléjük mint a felnőttekhez.Felnőttekkel szemben megtanultunk egy csomó szerepet.A kis gyerekeknél szerintem az lenne jó, ha "nem akarsz megfelelően közeledni" feléjük.

Az akarásban , abban , hogy "jó kapcsolatot akarok kialakítani" mindig lesz egyfajta görcs, és ezt a gyerekek azonnal észre fogják venni.

Meg kéne próbálnod, hogy egyszerűen csak beülsz közéjük, játszol velük , odafigyelsz rájuk, hogy mit mondanak miről beszélnek, megpróbálsz bizonyos értelemben újból gyerek lenni.

Régebben sokat voltam kis gyerekekkel.Amikor "jó kapcsolatot akartam kialakítani" , akkor kicsit olyan mesterkélt voltam, az nem igazán jött be a gyerekeknek.Amikor viszont csak leültem közéjük , és figyeltem, játszottam úgy mint ők ,akkor le se tudtam vakarni magamról őket.:)) Kis gyerekekkel sokkal inkább lehetünk természetesek, és ők ezt nagyon is tolerálják.

Felnőtteknél persze már más a helyzet.

Azt értem,hogy az oviban foglakozások miatt nem nagyon van időd "kialakítani a jó kapcsolatot". Mondjuk szerintem kicsit szomorú, hogy már ezeknél a kisgyerekeknél is ez a rohamtempó érvényes. Az "ő érdekükben".

Mindenképp kezedbe kel venned a dolgokat .Szabadidődben keresni kel a lehetőségeket , hogy gyerekek közt lehessél.Akár az oviban (biztos adnának lehetőséget), akár olyan családokban ismerősöknél akiknél van kisgyerek."Elvállalsz" gyermekfelügyeletet, pl. Tudod , ...gyerek nélkül nem fog menni.

Minél többet legyél gyerekek közt , és a közeli jövőben.Semmiképp ne várd azt meg , hogy a "jövőben ez gondot jelentsen".

Ha most "belemész" , és egy bizonyos idő után mégis úgy éreznéd, hogy nem megy ez Neked akkor pedig lépj tovább és keress valami más területet.Neked sem , és a gyerekeknek sem lenne jó , ha hosszabb távon nem tudnál velük felszabadultan örömtelien foglalkozni.Ha így adódna és ezt belátod, az egyáltalán nem a gyengeség jele, sőt.Tehát ezért egyáltalán nem kéne megítélned magadat. De hát ezt úgy tudod csak meg ha keresed a lehetőséget , hogy minél többször gyerekek közelében lehessél.

Hajrá!Sok sikert!.:)))))