Mi van velem, boldognak kéne lennem, de nem vagyok az, miért nem? Lent a többi?
1 éve a padlón voltam. Se munkám, se pénzem,se kapcsolataim az emberekkel, mindenki elfordult tőlem. Egy kis lyukban éltem, napi pár db zsemlén, zsíron, hagymán. Lefogytam nagyon, olyan beteges, anorexiás kinézetem lett. Aztán 3 hónapja fogalmam sincs, hogy miért, engem választottak ki egy munkahelyre, addig közfoglalkoztatású voltam(utcaseprő magyarul, havi 22500Ft). Ahogy megkaptam az első fizetésem, vettem magamnak pár új ruhát, elmentem fodrászhoz, vettem gyümölcsöket, zöldségeket, tojást, kezdtem erőt gyűjteni. Eltelt 2 hónap, látványosan szebb, egészségesebb alakom lett(nagyon hamar jöttek a kilók). Elkezdtek dicsérni, barátkozni velem, addig mogorva voltam, minek örüljön, egy éhező ember? Aztán megjegyezték, hogy milyen jó fej, normális vagyok, befogadtak. Az egyik srác-baromi jóképű, sportos, fogalmam sincs, hogy miért elkezdett komolyabban utánam érdeklődni. Közös programokat szervezünk, elmegyünk ide-oda, kirándulni, sétálni, csak úgy valahova munka után kávézni stb.
Kifestettem a lakásom(nem nagy lakás, nekem elég, úgy örököltem), átrendeztem, felhívtam magamhoz egy kávéra. Mondta, hogy nem is gondolta volna, hogy ilyen kis otthonos a lakásom, meg nagyon szép, beszélgettünk.
Mesélt magáról, elmesélte, hogy hiába néz ki jól, ezt ő is tudja, neki nem cica baba kell, hanem igazi nő, aki dolgos, nem esik kétségbe, ha takarítani kell stb.
Na most látványosan udvarol nekem, mindent megtesz, holnap elhívott ebédelni. Nekem is tetszik, hogy őszinte legyek. De nem vagyok boldog. Reggel felkelek, elmegyek a munkába-4 napot dolgozom 12 órában, 3 szabad, este hazaesek. Hétvégén ott lennének a kollégáim, akikkel csinálunk közös programokat+ a családjuk, szóval közös bográcsozás, ahol megint csak új embereket tudnék megismerni, akik nem néznek le a múltam miatt, hogy "ez csak egy utcaseprő volt".
De hiába most a sok jó, tiszta, rendes lakás, tiszta ruhák, finom ételek, nem éhezem hanem jól lakom, van kihez szólnom, valakinek tetszem, jól érzem magam vele. De van, hogy hazajövök és sírok, hogy miért pont én vagyok ilyen, mikor pedig most jobb minden.
Nem merek közeledni a férfihez, nem hiszem, hogy pont én lennék a számára ideális. Külsőleg sem vagyok olyan, mint ő.Hogyan legyek egy picit is boldogabb? Mit kell tennem ilyenkor?
24/L
Majd jön a boldogság is.
Gondolom, most még nagyon benned vannak az rossz korszak emlékei, mivel még csak pár hónap telt el. Meg most már tudod, hogy mennyire csak egy munkán múlik, hogy lent vagy vagy pedig fent. Szóval talán még bizonytalan vagy, hogy most akkor ez valóban biztos-e és tartós-e.
Benned van az, hogy milyen időszakot vészeltél át. Emiatt érzed most úgy magad ahogyan. (átéltem, tudom, bár én annak idején a néhai kapcsolatom miatt kerültem minden szempontból padlóra). Nem tudom hasznosítható ötlet e, de én azt tudom tanácsolni, hogy amikor rád jön a rossz érzés, mondd magadban azt, hogy átéltem, és túléltem a rosszat, ezután át kell hogy éljem a jót is. Én anno így álltam talpra :) Merj nyitni, és bízz magadban. Aki ilyen erős, hogy egyedül átvészel egy olyan nehéz időszakot, az az ember már elég erős bármihez ami jön! A boldogságod is el fog jönni, csak merj próbálkozni! Tapasztalat. :)
25/N
Megjártad a lejtő alját. Most jön a felemelkedés. De még elevenen él benned a múlt, és nem fogadod kitörő lelkesedéssel a lehetőségeket. Lehet, hogy te lassúbb stílus vagy, mint amilyen tempóban most az Élet halad veled. Próbáld meg felvenni a tempót és elfogadni azt, hogy most felfelé vezet az utad, jobb lesz a sorsod! Bizalmatlan vagy és görcsös. Csináld a legjobb tudásod szerint, és ne hitetlenkedj!!!
Sok erőt, kitartást, sok boldog órát kívánok neked!!! Drukkolooooooooooooooooook !
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!