Elvileg megkaptam, amire vágytam, boldognak kellene lennem, de valamiért mégsem vagyok az. Miért érzem ezt? Légyszi adjatok valami tanácsot

Járok egy ideje egy pasival, szeretem őt és ő is engem, meg van köztünk a kémiai is. Már régóta szenvedek a párkereséssel, úgy voltam már vele, hogy feladom, akkor jött ő és mindent megváltoztatott. A probléma az, hogy amióta együtt vagyunk van bennem egyfajta bizonytalanság, hogy mi lesz, ha nem működik majd a kapcsolatunk. Ha együtt vagyunk az nagyon jó, szeretek vele lenni, viszont elég kevés ideje van rám. Ha nem beszélünk az rossz, kicsit úgy érzem olyankor, hogy "elhanyagol", hogy nekem jobb lenne, ha több időt tudnánk együtt tölteni, hogy ennyi nekem nem elég.

Tudom, hogy rengeteg pár van ezzel így, hiszen nem lehetünk együtt állandóan, meg nem beszélhetünk minden percben, de mégis kevésnek érzem. :/ Egyébként igyekszik ő is annyit velem lenni, amennyit lehet és tudom, hogy szeret, de mégis úgy érzem kicsit, hogy boldogtalan vagyok ha nem beszélünk.

Nem arról van szó, hogy túlságosan függenék a kapcsolattól, mert emellett meg van a magam élete is, mint ahogy neki is.

Valaki volt már hasonló helyzetben? Az, hogy így érzem, lehet annak a jele, hogy tényleg jobb ha kilépek a kapcsolatból? Viszont én tényleg nagyon szeretem őt, és érzem, hogy nem bírnám nélküle. :( Légyszi adjatok valami tanácsot. 21/L