Mit fognak csinálni ezek a szívbeteg/pánikbeteg/hormon bajos fiatalok? Akiket érint ez a dolog, írhatnak.
Nagyon sok kérdésnél olvasom hogy a kérdezőt ki akarják dobni/elveszik a szociális segélyét/terrorizálják otthon vagy akármi más.
Dolgozni nem tud menni,mert csak gyárba tudna menni 3 műszakba és a fenti betegségük van. Más munka nincs a környéken amit el tudna végezni a betegségével és a gyári meló,nem is a képesítéséhez való vagy hasonlókat írnak. Persze megértem őket,sajnálom h ez meg az a bajuk van. Csak azt nem értem hogy akkor az idősebbek miért tudnak ilyen betegségekkel dolgozni gyárba?
Én is gyárba dolgozok(nem volt munka a képzettségnek megfelelő,csak ez,tehát muszáj volt),és vannak idősebb munkatársaim,sokuk már nyugdíjas korú,akiknek ugyanúgy mint azt ide írogató fiataloknak van vmilyen betegségük.
De pl szednek szívgyógyszert,meg vérnyomáscsökkentőt,stb.. ami kell. Ők tudnak dolgozni,akkor a fiatalok miért nem?
Van olyan munkatársam kb 50 éves,aki 3 műszakba dolgozik,holott most kapott nemrég új vesét,és amíg még nem kapta meg addig is dolgozott 3 műszakba. Mikor kezelésre kellett mennie,akkor se szabit vett ki hanem műszakot cserélt és/vagy elöbb eljött a munkából.
Szóval nem értem h mit sírnak itt a fiatalok,h nekik otthon milyen sz.ar de ez meg az miatt dolgozni nem tudnak és mit tegyenek. Ha a nálunk idősebb beteg ember tud dolgozni akkor ők miért csak a kifogásokat keresik?
Mi lesz így velük? Örökké munkanélküli tanfolyamra mennek,meg segélyből élnek? És ha már ne adj Isten de nem lesznek szüleik,akkor hogy fognak megélni? Az egy dolog h majd örökölnek egy házat jobb esetben de hát azt fenn is kell tartani!
Az idős szívbeteg v bármilyen betegséggel küzdő ember miért tud gyárban dolgozni ha a fiatal nem? A fiatal meg se próbálja,mert hogy neki ez meg az a baja. De akkor az öregebb miért tud dolgozni?
A fiatal meg meg se próbálja,csak jön a betegségével. De én úgy tudom h gyógyszerekkel lehet ezeket a dolgokat kezelni. Hisz az idősebb munkatársaim is dolgoznak.
van olyan munkatársam aki epilepsziás,és mégis ott nyomja a gyárban. Igaz,ő éjszakára nem jár,de hétvégente meg hol délelöttbe hol délutánba túlórázik.
Mintha a Nagyapámat olvasnám.
Dolgozz! Ha nincs munka akkoris!
Kár, hogy az első üzemorvosi vizsgálaton nem fogják engedni, hogy ott dolgozzon.
Ahol a férjem dolgozik, sima autóalkatrész gyár, a 23 évnél fiatalabbak, 45 évnél idősebbek önéletrajzát első körben dobják a kukába. Ez után ha mondjuk van 10 üres hely, behívnak hatvan embert, akik közül kiválasztanak 15öt akiket fel is vesznek. Egy hónap múlva ötöt kirúgnak.
és ez itt Nyugat-Magyarország.
Meg gondolom a munkatársad sem a friss varrataival dolgozik.
Amikor minden munkahelyre van minimum 20 ember, azt fogják felvenni aki egészséges, és bírja a strapát. A cégnek nem tesz jót, ha a futószalag mellett hal meg a dolgozó.
Nyilán a vese beteg munkatársam nem a friss varratokkal dolgozott,addig táppénzen volt,mig a műtét után lábadozott. De érdekes hogy a műtét elött és után is tud dolgozni.
Meg van munkatársam (idősebb nő 40 körüli) aki szívgyógyszert szed,de ezért nem dobták ki az üzemorvosin.
Az itt bocsánat de rinyáló kérdezők,meg meg se probálják a felvételit. Csak írják egyből h de ők gyárba a betegségük miatt nem mehetnek.
Ha a náluk öregebb tud ott dolgozni,ők miért nem?
Én volt már többször is h irtam privátba a kérdezőnek,h ahol én dolgozok van felvétel,irjon ha kell a telefonszám. Szted irtak? Csak a válaszok közt olvastam,h de ők gyárba nem dolgozhatnak a betegségük miatt.
De akkor ha más munka nincs,mert olyan helyen laknak és a gyárba nem mehetnek akkor mi lesz velük? Pénz nélkül még másik városba se tudnak menni,mert ha esetleg talál vmi olyan irodai munkát amit elvégezhet egy másik településen,oda pénz eljutni,amig nincs fizetés enni kell,stb...
Sokuknak ajánlottam már,h még mindig több pénz marad a zsebükben ha csak 1-3 hónapot dolgoznak,mint igy h várják a segélyt a minden hónapban és abból kuporgatnak.
örökké é úgy tudom az se jár.
Benne vagyok nyakig sajnos.
Havonta 37 önéletrajzot küldtem szét.
Ha eljutottam üzemorvosi vizsgálatra, a műtétem miatt alkalmatlannak nyilvánítottak.
Végül olyan munkahelyem lett, hogy négy órára voltam bejelentve, de 13at dolgoztam, betegszabi nincs, talpaltam végig, folyamatosan kritizált a főnök, majd mikor terhes lettem és három nap szabit kértem, kirúgott.
Pedig gondolom sejted, mire kértem szabit.
Ez csak Magyarorszagon divat, hogy a haldoklot is dolgozni kuldik... kicsit tre a rendszer !
Es milyen jo hogy eljottem onnan, nehezen birnam mar azt a sok igazsagtalansagot!
Azért szívbetegség és szívbetegség között is van különbség, nem védeni akarom a lusta fiatalokat, de én pl ha akarnék se tudnék gyárba menni, pedig akartam diákmelóként, az üzemorvos az alkalmasságin meg beleírta a kiskönyvembe, hogy 2 óránál hosszabb álló munkára alkalmatlan vagyok. Már általánosban én voltam az a gyerek, aki kiájult a sorból évnyitó, évzárón ha 1 óránál tovább tartott, de így szinte menetrendszerűen. A szalagavatót végig izgultam nehogy bőlére eresszék. Egy helyben nem tudok ácsorogni, mert annyira alacsony a vérnyomásom, hogy egy idő után leesik szinte nullára (legalábbis olyan alacsonyra, hogy a vérnyomás mérő rendszeresen kiborul, hogy mérhetetlen) és jön az ájulás vagy ha észreveszem és leülök legalább egy félóra, amíg helyrejövök és elmúlik a szédülés. Na ha megyek, sétálok, akkor nincs ilyen "limitem".
Kedves kérdező hány olyan gyári munkát ismersz, ahol 8-12 órában ülni kell vagy folyamatosan sétálni? Voltam árufeltöltő is, hülyének néztek a munkatársak, hogy 1-2 kisdobozzal rohangálok a polcok és a raktár között, mert ha egyben kivittem volna mindent és csak pakolom tuti megfejelem a polcokat, mert nem csak ácsorgás hanem még hajolgatás is nehezítette volna a dolgot. (első nap majdnem megtörtént, utána tértem rá erre a mérgezett egér stílusra) Tehát én pl tudok vele élni és igyekszem tenni is "ellene". Kávézom, teázom, rendszeresen mozgok, zsír-cukor mentes étrendet tartok és nem keseredek bele, hogy nekem ilyen bajom van. Ezt osztotta a gép. Anyukám is ilyen, csak neki ülőmunkája van így sose derül ki, és mint a szocializmus gyermekének mondhatni betonbiztos a munkahelye, ha a cég nem megy tönkre (kopp-kopp), akkor onnan fog nyugdíjba menni, pedig első állása volt a diploma után.
Egyébként egy dolgot tudok ahhoz hozzászólni, hogy a szívbeteg, hormonbajos, egyéb bajos fiatalok miért nem akarnak gyári munkát ha esetleg van valamilyen szakmájuk, diplomájuk csak elhelyezkedni nem tudnak. Nem szeretnének ideje korán halni vagy végigszenvedni a maradék 30-40 évet, mert a gyári munka ha tetszik ha nem fizikailag elég erősen igénybevesz. (sikerült egyszer olyat megcsípnem ahol félóránként sétálni kellett így felvettek, kipróbálhattam, hétvégére rendszerint mozdulni se tudtam annyira fájt minden tagom és nem az izomláztól) Az időskor velejárója, hogy az ember betegebb, már van valamilyen baja, de most képzeld el ha már 30 éves korodra annyi bajod van, mint egy nyugdíjasnak. Szeretnéd úgy leélni az életed? Én valahogy nem.
Kedves kérdező!
Én még nem vagyok 30 éves, de deréktól lefelé az összes ízületem teljesen tönkre van menve, sarkantyúm van (minden lépés olyan, mintha a sarkamba vágott konyhakésen járnék, ami még oldalra is billeg), és a gerincem is annyira fáj, hogy ha leejtek valamit és le kell hajolnom érte, rá kell készülnöm és erőt kell gyűjtenem.
Természetesen járok kezelésekre, de a fájdalomcsillapításon kívül nem tudnak mit tenni.
Mindez öröklött és velem született okokból, de mindenesetre a lényeg, hogy húszas éveim végére úgy tönkrementem, mintha már 60 éves lennék, és kilátás a javulásra nincs.
No most szerinted milyen munka jöhetne nekem szóba? Ahol elvárás a csinos megjelenés, kilőve, hiszen a sima utcai cipő is kínzóeszköz nekem, nem még a magas sarkú (csak széles talpú sportcipőket bírok elviselni a lábamon, amikben elférnek a speciális talpbetétek). Ahol sokat kell állni, vagy menni, szintén kilőve. Több mint két teljes évig voltam állástalan diploma után, közben -- család meg minden segítség híján -- azt dolgoztam, amit tudtam: idős nénit gondoztam, meg takarítani jártam. Ekkor mentem végleg tönkre. Aztán találtam olyan munkát, ami nem jár fájdalommal -- telefonos ügyintéző --, csak éppen havi 40-60.000 Ft a fizetés.
Az az igazság, hogy jobbra nem is számítok, hiszen kinek kellenék ilyen állapotban? Jól írták, hogy a munkaadónak olyan munkaerő kell, aki bírja a strapát. A munkaerőpiac nem az emberségről szól.
De gondolom, az említett munkatársaidnak, akik betegen dolgoznak, biztosan van családjuk, van segítségük, akikre számíthatnak, nincsenek magukra hagyva a betegségükkel, mint én. Nem is tudom, mit csinálok, ha elvész ez a munkám.
Még valami: ha valaki mindig ugyanazt ismételgeti, és ismételgeti, ahogy te is, az a begyepesedett, beszűkült, nagyon merev gondolkodás jele általában.
Én se tartom normális dolognak h betegen 50 évesen 3 műszakba kell dolgozniuk azért h megéljenek.
A mai orvostudomány a vérnyomás,szivbetegség,pánikbetegséget pl szinten tudja tartani gyógyszerekkel.
Én elhiszem és tudom persze h minden betegség más,és van aki tényleg nem tud dolgozni.
De mi lesz velük a jövőben? Sose fognak tudni dolgozni? :O Akkor miből,hogyan fognak megélni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!