Ti hogyan fogadjátok el, hogy az időt nem lehet visszaforgatni, és ami megtörtént azt már nem lehet megismételni, amit elszalasztottunk, nem lehet újra megélni?

Ha nem így lenne az csak tovább rontana a dolgokon.

Az idő sok mindent megszépít, a "régi szép idők" sem voltak olyan szépek, csak mára a szép maradt meg belőle. Egyébként én arra törekszem, hogy minden napon szép legyen, ez vagy sikerül vagy nem. Amit elszúrtam, abból peig igyekszem levonni a tanulságot, hogy többet ne forduljon elő.

Elég sokat gondolkozok ezen mostanában. A gyerekkori barátaim, akiket elvesztettem, annyira jó lenne visszakapni. Egyik reggel a buszon sírtam is e miatt. Bármit megtennék, hogy visszapörgessem az időt oda, amikor elkezdtem úgymond lesz*rni őket...

Hát pont úgy, hogy nem lehet. Egy ideig, jó ideig nagyon szarul érzem/éreztem magam emiatt aztán ennyi.

Nem agyalok ezen, örülök a jelennek, és kiélvezem a most jó pillanatait :)

Rengeteget agyalok rajta, hogy "mi lett volna, ha...". Így a múltból táplálkozom: egy hamis jó érzetet teremtek ezáltal magamnak, mert már nem lehet velem az, akit nagyon megkedveltem. Ez van.

Ahogy a bolygoknak is van keringesi idejuk, hogy helyzetek, lehetosegek, erzesek, ratalalasok ujra megtortennek.

Én csak élem a jelent. Sok ideig csináltam azt, hogy folyton a múlton gondolkodtam azta rájottem, hogy ahelyett a sok idő helyett amit elszúrok a "mi lett volna ha..." gondolatokkal ahelyett élhetnék is