Mit gondoltok erről az idézetről?

A facebookon az ember magának válogat ismerősöket, aki értelmesebbekkel veszi magát körbe biztos le esik előbb utóbb a tantusz nekik.

Ez az idézet kapcsolatba hozható az alapvető emberi szorongással, ami a tudatalattiból fakad, de józan körülmények közt az ember nem érzi, esetleg a lefojtott traumákkal, komplexusokkal, bár azoknak egyértelműbb a kiváltó oka, következménye. Általában akkor halucinál az ember, ha elveszti a biztosság és bizonyosság érzetét. A halucináció pedig a valóság különben reális pillanataiban is jelentkezhet, azokból táplálkozhat. És itt halucinációnak értek mindent, ami a nem biztosságból fakad: pl. sose lehet az ember biztos, hogy ami a TV-ben van az valaha is valóságos volt, vagy élete nem egy kész átverés show. Ezeket a téveszméket logikával pótolja (modern korunk mítosza), és jó mélyre lefojtja vele a világrend talán irreális instabilságát, de amikor az ember elgondolkodik jogosan érzi fedőérveit hasztalannak. Ha a logika pedig csődöt mond feltörnek az ezzel kapcsolatos irreális megérzései, amik tudatalatti szorongásait táplálják. Ezek pedig akár ismeretlen ösztönök szintjén is működhetnek.

Nem vagyok feltétlen biztos, hogy a dolog ilyen Descartesi megkérdőjelezés formájában működik alapvetően, de az ember a valótlan félelmeit általában logikával pótolja és megismeréssel. Pl. "A sötétben pedig nincs semmi." - Gyermekkorunk nagy lidércnyomása.

Szerintem a jelentése eléggé egyértelmű. Bár az nem kifogásolható, hogy az írója egy tehetséges ember, viszont objektíven szemlélve van pár hiányossága.

Az első dolog, amire az elolvasása után gondoltam, hogy az igazság és a valóság két különböző dolog.