Mi az a szeretet?

Lehet, hogy hülyén hangzik a kérdés elsőre, de az utóbbi időben sokat gondolkodtam ezen. Annak a híve vagyok, hogy a Földet NEM Isten teremtette, hiszen ezt a tudomány számtalanszor megcáfolta már. Ennek ellenére valamilyen szinten hívő vagyok, vagyis hiszem, hogy létezik Isten, csak mégsem ő teremtette az embert és a létezést. Ellenben van, amit nem tud a tudomány bebizonyítani. Az pedig az többek közt..), hogy miért szeret az ember? Nem a szerelemre gondolok. Hanem például az anyai-gyermek szeretet min alapul? Nem azt kérdem, hogy miért szereti az ember az azédesanyját, mert az alapvetően ösztönös. Hanem hogy amikor szeret, akkor mit csinál, egyáltalán hogyan jön létre a szeretet, miért szeret az ember? Ez a kérdés akkor fogalmazódott meg bennem, amikor azon kezdtem mélázni (ez egy másik téma, ami nagyon nem hagy nyugodni), hogy mi lesz az után, hogy a Föld elpusztul? Mivel tudott, hogy körülbelül 5 millió év múlva a Nap kitágul egy hatalmas szupernova méretű csillaggá, ez által értelemszerűen elpusztít mindent a Tejútrendszerben - ahogyan a Földet is (nem, mintha addigra emberek élnének rajta), majd összezsugorodik, és kihűl. Itt az a kérdéses számomra, hogy mi lesz akkor, amikor minden elpusztul, az utolsó élő, létező, érző lény is megsemmisül? És igazából itt kanyarodnék vissza a fő kérdésemhez; létezik az, hogy ez a felettébb titokzatos érzés - a szeretet - pusztán azért fogan meg az emberek lelkében, hogy pár évtizedig érezze azt, majd hirtelen megsemmisüljön, és a végtelenségig SEMMI ne történjen? Egyáltalán lehetséges az, hogy szó szerint SEMMI történik a halál után, míg világ a világ? Mert így semmi értelme az életnek.

Elnézést, ha picit zavaros a gondolatvitelem, bármilyen hasonló eszmefuttatást szívesen elolvasok.